9

Sziasztooooook! Napról napra több komi érkezik ez pedig annyira jó érzés h leírhatatlan :D Ti vagytok a legjobbak .....

09. Lemezbolt 

Mindig is imádtam a szombatokat. De legjobban akkor mikor senki nem törődött vele, hogy mit csinálok. Olyankor általában egész nap csak aludni szokok majd este nagy nehezen kimegyek a szobámból és kikönyörgöm, hogy mehessek el egy kicsit otthonról. Apa nem nagyon akar bele menni mivel szerinte még bőven van időm a szórakozásra és szerinte még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy bulizni járjak.
Igen a szüleim imádnak úgy kezelni mint egy kisgyereket. Nem bírják felfogni, hogy már felnőttem. Oké nem a szó szoros értelembe mivel még nem töltöttem be a tizennyolcat. De lassan már arra is sor kerül. Hisz már csak két hónap!
Mellesleg lassan érettségizni is fogok ami azt jelenti, hogy szeptemberben főiskolára megyek. Már ha megyek. Ki tudja mi lesz még akkor. Odáig el is kell jutni. Azonban ha megyek akkor rettentő kicsi az esély arra, hogy Londonba fogok járni. Nincs kedvem otthon maradni. Szóval ha tehetem otthontól egy jó messzi egyetemet választok. Ne kérdezd, hogy melyiket mivel gőzöm sincs. Csak messze legyen.
Vissza térve a szüleimre. Nincsenek bele törődve, hogy első szülött lányuk lassan kirepül a családi fészekből. Így ha tehetik sehova nem engednek el egyedül.
Viszont van itt nekünk egy Benünk is aki a család legnagyobb bajkeverője. Elég csak megfenyegetnem valamivel máris talál ki valamit anyáéknak, Ők pedig rögtön elengednek bulizni, persze úgy, hogy Ők azt tudják Bennel megyek valamilyen filmre ami kell a sulihoz, vagy könyvtárba megyünk ami csak éjjel van nyitva.
Aha, amit kilépünk a kapun Ben jobbra megy én meg balra. Majd csak akkor találkozunk újra mikor mind ketten a házunk előtt vagyunk, hogy nehogy véletlenül lebukjunk. Ilyenkor jó, hogy van egy öcsém.
De a mai szombatot utálom! És tudjátok miért? Azért mert a drága jó szüleim reggel kitalálták, hogy délután nagy családi bevásárlásra megyünk az egyik közeli bevásárlóközpontba.
Borzasztó! Ez a világ legrosszabb és legcikibb dolga. Milyen égés már, hogy a családoddal kell járkálnod az üzletekbe miközben körülötted veled egyidős tinik mászkálnak a haverjaikkal. Te meg az anyáddal tanakodsz, mivel az meg akar venni egy ronda piros kötött pólót mert közeledik a hideg idő és nehogy megfázz reggelente mikor gyalogolsz a suliba.
Vér ciki és nem tudsz ellene tenni semmit. Ráadásul ott van az apád aki három órát járkál a csoki részlegen mivel nem tudja eldönteni melyiket válassza. Aztán úgy dönt, hogy nem veszi meg egyiket sem mivel nem akar cukorbajos lenni.
Igen ez az én elmebajos családom. Nem az, hogy nem szeretem Őket csak néha annyira hülye helyzetekbe hoznak, hogy az már fáj.
- Muszáj nekem is bemennem? - kérdezem unottan, de reménykedve mikor apa megállítsa az autót az épület előtt.
Anyától kapok egy szúrós pillantást majd belém akar karolni, de én elhúzódok Tőle. Tudok én magam is menni, nem kell húzni.
És akkor elkezdődik a nagy bevásárlás. Anya ruhákat akar venni magának. Apának úgy laptop kell. Én és Ben pedig csak csendben kövessük őket és semmit nem szólunk.
De két óra után a tűrőképességem lassan becsődül. Idegesen állok az egyik ruhaüzletben miközben anya egy kabátot akar venni. Legszívesebben kirohannék az üzletből, de nem tehetem.
Mikor sikeresen megtalálja a számára tökéletes ruhadarabot mosolyogva karol bele apába majd felém fordul.
- Mivel mostanában nagyon ráhajtottál a tanulásra ezért most nyugodtan elmehetsz az egyik lemezboltba - mondja apa az én szemeim pedig felcsillannak.
Boldogan bokszolok bele a levegőbe majd amilyen gyorsan csak tudok irányt változtatok és elindulok a kedvenc üzletem felé. Imádom a zenét és ezt a családban mindenki nagyon jól tudja. Ha bezárnának egy lemezboltba az sem zavarna. Ellenék én a rengeteg CD között a halálomig.
Ráadásul ezt most a hazudozásomért érdemeltem ki. A szüleim csak akkor engednek be ide hogyha szülinapom van vagy karácsony. Az év többi napján viszont nem.
Szegények még mindig úgy tudják, hogy mikor későn jöttem haza a suliból tanultam.
A lemezboltba érve egy hatalmas vigyor kúszik a számra és úgy kezdek el nézelődni. Amilyen album a kezembe kerül megfogom és elkezdem tanulmányozni.
Épp egy Beyoncé albumot nézegetek miközben az egyik ismert dalát dúdolgatom az orrom alatt amikor véletlenül neki megyek valakinek.
- Bocsesz - kérek elnézést az idegentől majd az albumot vissza teszem a helyére és épp azon vagyok, hogy kikerüljem az illetőt mikor az megszólít.
- Örülök a találkozásnak Miss. Gilbert. - a szám szó szerint tátva marad mikor találkozik a tekintetünk Mr.Payne-val.
Biztos, hogy ez a srác Ő? Mármint totál máshogy néz ki mint ahogy suliba szokott járni.
Fején egy baseball sapka van ami hátrafelé van fordítva. Egy fekete Batmanes pólót visel farmernadrággal aminek a derekára egy szürke póló van rákötve, lábán pedig egy Nike cipő virít.
Tök laza stílusa van és nagyon nem úgy néz ki mint egy angol tanár. Úgy néz ki mint egy srác aki deszkázni jár a haverjaival a városba.
Így még helyesebb mint ahogy suliba jár. Na jó, de azért ingben sem eldobni való. Meg azért a borosta még mindig ott virít az arcán amit annyira imádok rajta.
- Ta..tanár úr - dadogok ugyanis totál lesokkolt a hirtelen felbukkanása. Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd pont egy lemezboltban fogok összefutni Vele. - Ez aztán a meglepetés. - bólogatok.
- Miért egy tanár nem szeretheti a zenét? - húzza fel a szemöldökét és vissza teszi a kezében tartott albumot a polcra.
A kíváncsiság úrrá lesz rajtam és tekintetem arra az albumra vándorol amit az imént tett le. Lehet, hogy ugyan azt szeretjük.
- Justin Timberlake - bólogatok mosolyogva. Beszarok ha szereti. Az egyik kedvenc énekesemről van szó. - Ezt az albumját rongyosra hallgattam. - mondom az albumra bökve mire Mr.Payne szemöldökei az egekbe szökkennek. - Tavaly el akartam menni a koncertjére Liverpoolba, de a szüleim nem engedtek. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd idén ha kijön az új albumja. Azt hallotta már? - de vicces ilyenről beszélgetni vele.
- Nem, pont azt kerestem - válaszol és zsebre dugja a kezeit. - De úgy látszik elfogyott - húzza el a száját.
- Nekem már meg van - húzom ki magam büszkén.
Feszült csend következik. Fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék még. Hisz a tanárom, vele nem beszélgethetek akár miről.
- Ezek szerint ugyan az az ízlésünk - kacsint rám jókedvűen.
Zavarba jövök és csak hatalmasokat nyelek. Minket egymásnak teremtettek. Épp szólásra nyitom a számat mikor Ben jelenik meg mellettem.
- Carol anya üzeni, hogy indulunk...- veszi ki a fülhallgatóját majd a szemei megakadnak Mr.Paynenen.- Tanár úr ?!
Bent is tanítja? Én én erről miért nem tudtam egész idáig. Jaj istenem oda a jó hírnevem.
- Mr.Gilbert és Miss.Gilbert milyen fantasztikus pillanat. A két legjobb tanítványom egy helyen - mondja vigyorogva Mr.Payne. - És ráadásul nem is elzáráson vagyunk - kuncog fel.
Ha anya keres engem akkor pár perc múlva megjelenik itt. És akkor meglássa Mr.Paynet aki talán elmondja neki, hogy elzáráson voltam. Na ezt nem engedhetem.
- Nekünk mennünk kell - hadarom el gyorsan majd karon ragadom Bent és amilyen gyorsan csak tudom kihúzom az üzletből.
Komolyan normálisan beszélgettem Vele? Ráadásul még csak nem is égetett be. Ez eszméletlen. Azt hiszem többször fogok akarni jönni ide...