Hellóóóóóóóóóóó. Az esetleges hibákért bocsi mivel gyorsan írtam :/ De nem szeretlek titeket cserben hagyni szóval .... :D És azt sem tudom h mutat e képet mivel telóról vagyok...ha nem mutat írjátok meg..
17. Óra után
Kis híján bele fordulok a szekrényembe mikor ez a kérdés elhagyja a száját.
Az igazat nem mondhatom meg mert ki tudja, hogy hogyan reagálna rá. Meg aztán amúgy sem bízom benne nagyon. Szóval nem akarom, hogy megtudja azt, hogy Mr.Paynel voltam egész éjjel sőt még vasárnap reggel is.
Vajon, hogy reagálna rá ha megmondanám neki, hogy szerelmes vagyok az angol tanáromba? Szerintem kiakadna és rögtön futna Keatonhoz a nagy hírrel aki elterjesztené az összes osztálytársának, bele értve az öcsémet is aki rögtön futna anyáékhoz, hogy mi történt. Ami szívás lenne mert akkor a szüleim nem engednék meg, hogy én járjak az öcsémért mikor végez a korrepetáláson.
Azt pedig nem engedhetem meg, hisz így legalább van egy okom, hogy Liam közelében legyek. Habár így is elég sok ötletem van ezzel kapcsolatban.
Ha ő nem veszi észre a két szemével, hogy mi történik körülötte akkor majd én a tudtára adom, hogy hogyan is érzek iránta. Szerelmes vagyok belé napról napra jobban. És akibe én egyszer belé szeretek azt meg is kapom. Tudom szörnyen hangzik, de ez van. Ha Miranda megengedheti magának ezt a stílust akkor én is.
Mellesleg arra még nem gondoltam, hogy a hétvége után hogyan kéne vele viselkednem. Vagy, hogy Ő hogy fog velem viselkedni. Szerintem nem úgy mint eddig. Ráadásul még magáznom is tök nehéz lesz.
- Parancsolsz? - húzom fel a szemöldökömet kérdően.
Legjobb lesz ha tetetem a hülyét addig amíg tudom. Rebeca amúgy is nagyon naiv szóval könnyen be lehet vele vetetni akár mit.
Meg amúgy is, ne Ő pattogjon már nekem. Ő volt az aki lelépett Keatonnal és még csak nem is érdekelte, hogy mi van velem. És az Ő ötletük volt az, hogy menjünk egy olyan klubba ahol nekünk semmi keresnivalónk nem lett volna. Szóval Rebeca hibája, hogy ide fajult a dolog Liammel kapcsolatban.
De ez engem egy cseppet sem zavar. Sőt hálás vagyok neki amiért ennyire össze tudtam melegedni Liammel.
- Kerestünk Keatonnal, de neked hűlt helyed volt - magyarázza bosszúsan.
- Ti voltatok azok aki csak úgy leléptek egy szólás nélkül - mondom bunkón és mérgesen bevágom a szekrényem ajtaját. Na nehogy kérdőre vonjon már engem. - Vagy azt hitted, hogy unatkozni fogok?
- Tudom, hogy jól szórakoztál - motyogja az orra alatt mire engem még a víz is lever.
Ugye nem látott meg Liammel? Könyörgöm most segítsen rajtam valaki. Nem tudhatja meg azt, hogy hogyan érzek a tanárom iránt.
Basszus mert nekem pont az angol tanáromba kellett belé zúgnom. A világon annyi helyes pasi él akiknek megtetszhetnék és akik velem egykorúak lennének meg a többi szokásos dolog. De nem. Én szerelmes leszek egy idősebb férfiba aki ráadásul az angol tanárom. Engem az Égiek nem szeretnek.
- Tudtommal senki nem tiltotta meg - vonom meg a vállam és bele lapozok az egyik füzetembe.
Igazából nem is figyelek arra amit olvasok. Rebeca néha annyira fel tud idegesíteni.
Semmi köze az életemhez! Ő volt az aki elárult. Vagy azt hitte, hogy megbocsájtottam már neki, vagy elfelejtettem? Soha nem fogom elfelejteni.
- Én nem azt mondtam - vágja rá gyorsan. - Danielt lepattintottad majd elvonultál egy másik sráccal akinek rettentően élvezted a társaságát. - meséli és egy vigyort villan.
Na jó most temessen el engem valaki. Meglátott Liammel. Egyáltalán mit láthatott? Szívás mivel fogalmam sincs, hogy mit csináltam a klubban. Liam semmi lényegeset nem mondott. Csak annyit, hogy egész éjjel mellettem volt és nem engedte, hogy hülyét csináljak magamból. Pont ezért vitt fel magához.
- Miért mit csináltam? - kérdezem óvatosan. Jobb ha felkészülök a legrosszabbra.
- Csókolgattad az arcát meg ölelgetted miközben Ő a derekadnál fogva kivezetett a klubból és többet nem láttalak - meséli egyszerűen.
Csókolgattam és ölelgettem? Ó te jó ég. Ezt a cikit. Lehet ezért nem merte elmondani, hogy mit csináltam. De miért fogta a derekamat? Lehet, hogy csókolóztunk? Á azt mondta, hogy nem használt ki. És én hiszek neki.
Bassza meg, hogy nem emlékszek semmire sem. Többet soha nem iszom le magam ennyire.
- Tényleg? - kérdezem zavartan.
- Ki volt az a srác Carol? - vonja fel a szemöldökét kérdően Rebeca.
- Senki - mondom gyorsan miközben a füzetemet próbálom vissza nyomni a táskámba, de annyira ideges vagyok, hogy véletlenül kifordítom a táskám összes tartalmát a földre. Rögtön lehajolok és Rebeca is velem egyi dőben. Ami a kezem ügyébe kerül vissza nyomom a táskámba.
- Mit keres nálad a Timberlake albumod amit Tőlem kaptál? - kérdezi értetlenül miközben a dobozt nézegeti.
Mintha hideg zuhannyal öntenének le olyan érzés kap el. Neki ezt nem kellett volna meglátni.
Igen a nagy ötletem az volt, hogy ma bekopogok Liamhez, hogy láthassam azzal az ürüggyel, hogy kölcsön adom neki az albumomat. Nekem már úgysem kell mivel megvan. Viszont neki nincs meg. És így legalább láthatnám és megint beszélgethetnénk. Sőt talál randira is hívna.
És ezt a tervemet meg is fogom valósítani. Engem nem érdekel az, hogy Rebecától kaptam. Akkor kaptam tőle mikor még a legjobb barátnőmnek tartottam. Most már nem az.
- Mindig nálam van - hazudom szemrebbenés nélkül. - Mivel annyira imádom! - teszem még hozzá a hatás kedvéért.
Rebeca arca megenyhül majd a következő pillanatban a nyakamba borul a meghatottságtól. Fúj.
- Te vagy a legeslegjobb barátnőm - mondja elérzékenyülten én pedig válaszadás képen megveregetem a vállát. És gyorsan lelépek.
A nap további részében semmi érdekes nem történik. Viszont mikor becsengetnek az angol órára kissé megremegek.
Liam szokás szerint időben megérkezik. Mosolyogva köszön az osztálynak, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy rajtam a szokásosnál többet elidőzik. Fura hirtelen megint ez a komoly arckifejezése. A hétvégén olyan volt mint egy egyetemista srác. Most meg megint ingben feszít ami illik neki, de így olyan férfias.
Az órán anyagot veszünk, de én valahogy nem figyelek. Azt várom, hogy végre csengessenek ki. És mikor ez megtörténik a szívem kihagy egy ütemet. Direkt lassúra fogom a tempót, ugyanis azt akarom, hogy mindenki menjen ki a teremből. Különös mód Liam is a tanári asztalnál ül és nem sieti el a dolgokat.
Az utolsó diák kimegy az ajtó becsukódik én pedig pont akkor állok meg a tanári asztal mellett.
- Jó napot Mr.Payne. - köszörülöm meg a torkom és egy ezer wattos mosolyt villantok felé.
Rögtön felkapja a fejét és fülig elvirul majd feláll és az asztalnak támaszkodik.
- Miben segíthetek Miss.Gilbert? - kérdezi incselkedve és végig simít a kezemen. Kis híján elugrok az érintésétől, de nem teszem.
- Hallom magam fogja korrepetálni az öcsémet angolból - mondom mosolyogva.
- Az anyja eléggé erőszakos természet szóval nem volt más választásom. Mellesleg pont olyan zöld szemekkel rendelkezik mint Te Caro...
- Hé a suliban vagyunk. Megbeszéltük, hogy nem...
- Nem érdekel Caro! - csóválja a fejét hevesen miközben aranyosan pislog rám.
Beszélt az anyámmal. Hát ez szörnyű. Amúgy igaza van, anyámtól örököltem a zöld szemeimet. Mások szerint gyönyörű, szerintem ronda. Utálom a szemem színét.
- Igazad van úgysincs itt senki sem - vonok vállát. Aztán eszembe jut az album. Elkezdek a táskámba keresgélni majd mikor megtalálom vigyorogva veszem elő és nyújtom felé. - Mellesleg ezt neked hoztam - érdeklődve veszi el tőlem a szemei pedig egyszerre csillannak fel. Annyira aranyos.
- Hát ez szuper ! - mondja boldogan és a következő pillanatban magához húz és szorosan megölel.
Fejemet a nyakába fúrom miközben beszívom jellegzetes illatát. Annyira bódító hatása van, ráadásul a karja olyan erősek és védelmezőek. - De nem fogadhatom el tőled - távolodik el tőlem egy kicsit.
- Ugyan már miért nem? Hisz szereted...
- Pont úgy ahogy Te is - mondja hevesen. Szóval emlékszik rá.
- Nekem van még egy. Neked viszont nincs. És nem állok le vitatkozni veled. Az album a tiéd és kész. - zárom le a témát gyorsan mosolyogva.
- Akkor legalább azt engedd meg, hogy megháláljam - kezdi el mondani, de pont abban a pillanatban szólal meg az a hibás csengő. Liam rögtön elengedi a derekam majd csalódottan a szemem közé néz.
Ilyen nincs. Pedig kinyögte volna már, hogy randizni akar vinni. - Ezt még megbeszéljük. - kacsint rám és gyorsan vissza siet az asztalához pont akkor mikor nyitódik a terem ajtaja.
Bólintok egyet és kimegy a teremből. Lesz folytatása szóval nem reménytelen ez az egész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése