2013. december 26., csütörtök

19

Hellóóó...szóval az van, hogy holnap felkerül az utolsó rész. Én mondtam h húsz részes lesz :D részben azért van mert a következő hetekben semmi időm nem lesz írni. másrészt pedig azért mert ebből a töriből többet nem tudok kihozni :/

19. Tudják
Pontosan két hónap telt el azóta amióta Liammel összejöttünk. Írhatnám azt, hogy hivatalosan, de akkor az azt jelentené, hogy mindenki tud róla.
De a mi kapcsolatunkról összesen hárman tudunk. Pontosan én, Liam és Zayn. És, hogy miért pont Zayn? Nos elég hülyén jönne ki ha még Liam saját lakásában sem lehetnénk együtt nyugisan. Meg amúgy is Zayn állítása szerint már az első pillanattól fogva tudta, hogy közöttünk lesz valami. És milyen igaza volt.
Hisz tényleg az első pillantás óta izzott közöttünk a levegő. Csak egyikünk sem mertbe bevallani saját magának az érzéseit.
Hisz milyen dolog már az, hogy valaki bele szeret az angol tanárába és ez az érzés kölcsönös is. Eleinte tartottam ettől az egésztől mivel féltem, hogy időnap előtt lebukunk és akkor Liam mehet a dutyiba azért mert kikezdett egy kiskorúval.
Ettől azonban mostanra már nem kell tartunk ugyanis betöltöttem a tizennyolcat ami ezt jelenti, hogy felnőtt vagyok szóval nyugodtan járhatok idősebb pasival. Ez mind szép és jó, viszont még mindig itt van az iskola.
És itt senkit nem érdekel, hogy felnőtt vagyok. Tanár- diák kapcsolat nem lehet egészen addig amíg az adott diák le nem érettségizik. De ha mégis kiderül a viszony akkor a tanárt kirúgják, a diákot pedig egy városon belüli iskolába sem veszik be. Én pedig ezt nem engedhetem meg magamnak. Ha kicsapnak a szüleim kitagadnak otthonról és soha többet nem állnak szóba velem. Viszont ha választanom kéne Liam és a családom között az előbbit választanám.
Szemrebbenés nélkül tudok már nekik hazudni. És Őket soha nem érdekelte, hogy mi a jó nekem. Nekik csak a jövő a lényeg. Szeretem Liamet és ezen semmi nem tud változtatni.
Nem érdekel, hogy csak titokban lehetünk együtt. Szerencsére mindent megoldunk. Például mikor betöltöttem a tizennyolcat képes volt elvinni egy másik városba majd foglalt egy szobát, hogy együtt lehessünk. Életem legszebb éjszakája volt és most inkább nem részletezem mert még most is libabőrös lesz a hátam ha visszagondolok.
Viszont az utóbbi időben észre vettem, hogy sok diák eléggé furán néz rám. Ráadásul Rebeca sem beszél velem, valami oknál fogva. Őszintén megmondva senki nem érdekel. Boldog vagyok Liammel és nem érdekel, hogy a tanárom. A suliban úgy viselkedünk egymással mint ahogy a többi tanár a diákjával.
De azért ha a suliban együtt akarunk lenni én arra is találtam megoldást. Néha napján csak itt tudunk együtt lenni mivel nem tudok elszabadulni a szüleimtől. Tudom rizikós, de nincs mit tenni. Vállalni kell a kockázatot.

- Miss.Gilbert ezerszer elmondtam magának, hogy ne vegye fel ezt a szoknyáját mert nem bírok magammal - mondja Liam heves csókolózás közepette miközben két kezét levezeti a seggemre és egy ügyes mozdulattal felültet a mosdóra.
Igen a nem használt mosdó a legjobb hely az egész suliban. A legtöbb diák órán van és én most jelenleg rosszul vagyok és ezért muszáj volt kikéredzkednem matekról. Érdekes mivel Mr.Paynek pedig pont most van lyukas órája.
- Csakis ön miattam  vettem fel mivel tudom, hogy mennyire imádja - kuncogok fel és bele túrok a hajába miközben ő felmorog. Kezével a combomat simogassa és minél feljebb csúsztatja a szoknyámat.
Ha ez a mosdó beszélni tudna, hogy mennyiszer voltam már itt együtt Liammel.
- Igeeen? Képzelje a maga hibájából nem bírtam egész órán felállni mivel olyan merevedést kaptam - ujjával az egyik csipkével játszik ami a bugyimhoz tartozik.
- Most komolyan beszélgetni akarsz? - kérdezem és kissé eltolom magamtól. - Liam egész nap veled akart lenni Te meg itt húzod az agyam!
- Ne légy ilyen heves édesem. Akár mikor megkaphatsz amikor csak akarsz - harap bele az alsó ajkamba és lágyan szívni kezdi azt. Kissé felszisszenek, de mikor ezt szóvá tudnám tenni neki a nyakamat veszi célpontba. Lágy csókokkal borítja be azt miközben a számat apró sóhajok hagyják el. Kezem még mindig a hajában van, de a következő pillanatban kiveszem onnan és az ingéhez nyúlok majd elkezdem kigombolni gyorsan, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsolom. Elhúzódik tőlem és ismét az ajkaimat támadja le, de kezei addigra a pólóm alatt járnak majd egy ügyes mozdulattal megszabadul tőle.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - kérdezi két csók között én pedig bele mosolygok a csókunkba.
- Említetted már - válaszolok, de egy percre sem válok el az ajkaitól.
Ujjait ismét megérzem a bugyimnál majd egy reccsenést hallok ami azt jeleni, hogy az anyag felmondta a szolgálatot. Liamnek több sem kell. Felmorog mikor megérzi a kezemet a nadrágjánál ahogy kicsatolom az övét és azon vagyok, hogy kigomboljam miközben Ő a melltartómmal szerencsétlenkedik.
De mikorra sikerülni neki az ajtó hirtelen kivágódik és mind ketten oda kapjuk a fejünket.
- Én megmondtam magának igazgató úr - hallom meg Rebeca hangját és a következő pillanatban a mosdóban megjelenik Rebeca az igazgatóval együtt.
 Az igazgató elfehéredik ahogy végig néz rajtunk. Oké eléggé fura pózban vagyunk. Én melltartóban a lában Liam kigombolt nadrágja körül csavarva miközben rajta sincs ing. A kezeim a nyaka körül az Ő feje pedig vészesen közel az én arcomhoz.
Azt hiszem lebuktunk. Ilyen nincs.
- Mi ez az egész? - kérdezi holtsápadtan Mr.Carter. Liam rögtön elhúzódik tőlem, de a derekamat nem engedi el. Ennyire kényelmetlenül még soha nem éreztem magam a bőrömben. Az igazgató előtt félmeztelenül Liammel. - Rebeca már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy figyeljek oda magukra, de nem hittem nekik. Abszurdumnak találtam, hogy az egyik alkalmazottam kikezdjen a tanítványával...
Rebeca tudta és beköpött az igazgatónak? Ugye most csak valaki szivat? Hisz elméletileg a legjobb barátok vagyunk. És a legjobb barátok nem szokják beárulni egymást.
- Igazgató úr én megmagyarázom...- kezdtem el mondani, de Mr.Carter csak felemelte a kezét.
- Eleget láttam Carolin. Az biztos, hogy többet ebbe az iskolába még csak be sem fogják tenni a lábukat és elintézem, hogy az egész országban ne alkalmazzák magukat.
- Ezt nem teheti! Carolin elmúlt már tizennyolc éves ami azt jelenti, hogy felnőtt - mondja hevesen Liam és ennyire idegesnek még soha nem láttam.
Tudom, hogy szeret tanítani és ha tehetné örök életében ezt csinálná. El tudom képzelni, hogy mit érezhet most. Hisz többet nem taníthat Angliában ami azt jelenti, hogy más munkát kell találni amit nem akar. Tönkre tettem az életét.
- Örüljön, hogy nem hívom ki magára a rendőröket most rögtön - szól közbe Mr.Carter Liam pedig még pislogni is elfelejt. - Most pedig mind kettőjüket várom az irodámba - teszi még hozzá majd sarkon fordul és kimegy.
 De Rebeca még mindig az ajtóban áll diadalittas mosollyal az arcán. Ez az Ő műve. Küldök felé egy gyilkos pillantást, de aztán eszembe jut Liam. Idegesen kapkodja magára az ingét és csatolja be az övét, majd el akar menni. Igen úgy, hogy még csak rám sem néz. Talán megbánta?
Most rajtam a sor, hogy elkapja a kezét és vissza húzzam. Nem ellenkezik. Megáll előttem és a szemembe néz.
- Megbántad? - kérdezem csendesen és fel vagyok készülve a legrosszabb válaszra.
- Most hülyéskedsz? Életem legszebb időszaka volt amit veled töltöttem. Engem nem érdekel, hogy a tanítványom vagy. Csak történetesen szeretem a munkámat és ez most egy kicsit szarul esett, hogy többé nem taníthatok - néz a szemem közé miközben megsimogassa az arcom és egy puszit nyom a homlokomra végül pedig kisiet a mosdóból.
Oké most megnyugodtam. Szeret és nem bánta meg ami azt jelenti, hogy nem fog szakítani velem. Engem nem érdekel ha kicsapnak. Legfeljebb elköltözök más országba és majd ott leérettségizek.
A felsőm után nyúlok és magamra veszem majd a táskámat a vállamra teszem és úgy indulok meg az ajtó felé, de előtte még megállok Rebeca előtt.
- Miért? - kérdezem egyszerűen.
- Mert utállak - sziszegi a fogai között. - Elvetted Tőlem Keatont!
Elvettem tőle? Tényleg mikor? Legalább rendes, hogy a szemembe mondja azt, hogy utál. Rendes tőle, hogy nem hazudik.
- Én nem vettem el tőled!
- Nem? Hát képzeld miattad szakított Velem mivel a Te társaságodat jobban élvezte az ágyban mint az enyémet - ordítja az arcomba.
Lehet nem ez a legalkalmasabb pillanat, de elnevetem magam. Szóval megtudta, hogy egyszer dugtam a pasijával.
- Képzeld el, hogy nem is ágyban csináltuk hanem ebben a mosdóban - veregetem meg a vállat vigyorogva. Legalább ha tudná az egész történetet. Soha nem bújnék ágyba Keatonnal.
- Nem érdekelsz. Örökre befejeztem veled - csóválja a fejét és kirohan a helységből.
Talán most sajnálnom kéne, hogy elveszítettem a legjobb barátnőmet. Na, igen de én nem tartottam Őt a legjobb barátomnak. Már akkor elveszítettem Őt mikor a nyáron szakítottam Daniellel.
Egy sóhaj hagyja el a számat és elindulok az igazgató irodája felé. Nem tudom, hogy hány perc telhetett el, vagy, hogy ki szól nekik, de mikor belépek Mr.Carter irodájába a szüleimmel találom szembe magam.
Az igazgató asztala előtti székeken ülnek, Liam pedig az ablak előtt. De mikor belépek mindenki rám emeli a tekintetét. Zavartan elmosolyodok és Liam mellé lépkedek, azonban ezt mikor apám meglássa rögtön feláll és kicsit sem kedvesen elkapja a kezem majd lenyom a székre amin eddig Ő ült és mellém áll. Á szóval nem akarnak Liamhez engedni.
- Tudtam én, hogy túl elnézőek voltunk veled - csóválja a fejét mérgesen apa és közbe akarok szólni, de hirtelen Liamhez fordul. - Magát pedig még egyszer meg ne lássam a közelébe mert lecsukatom kiskorúak bántalmazásáért. - az én pasimmal senki nem beszélhet így.
Elegem van már, hogy mindig meg akartam felelni a szüleimnek, de soha nem voltam nekik elég jó. Most nem fogom hagyni magam megfélemlíteni.
- Képzeld el, hogy nem az Ő hibája volt - vágok közbe keményen. Liam szeme elkerekedik.
- Ezt meg, hogy érted Carolin? - kérdezi kedvesen Mr.Carter. Szeretem Liamet és nem akarom azt, hogy miattam menjen tönkre az élete. Szeret tanítani. Engem pedig a suli nem érdekel. - Az állítod, hogy Te voltál ennek a kapcsolatnak a kezdeményezője?
- Igen. - bólintok komolyan. Az anyám a szája elé kapja a kezét és szörnyülködve a fejét csóválja. - Mindig is az idősebb fiúkra buktam. Aztán szeptemberben megjelent a suliban Mr.Payne. Az első órán tudtam, hogy kell nekem...
- Caro...- jön közelebb Liam és csúnyán néz rám, de én nem foglalkozok vele.
- Direkt zavartam az órát, hogy elzárásra küldjön és lehessek vele kettesben. Így akartam a közelébe férkőzni, de egészen idáig semmi nem történt kettőnk között. Ma pedig elegem lett és behúztam a mosdóba és letámadtam. Tudtam, hogy nem lenne képes nekem ellenállni.
Tudom hazudok, de nekem megér ennyit.
- Ha ez mind igaz...vagyis Mr.Payne csak egy áldozat volt akkor kisasszony most nagyon nagy bajban vagy- mondja Mr.Carter. - Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy eltanácsolunk az iskolába Mr.Payneval együtt.
- Ez mit is jelent pontosan? - kérdezi csendesen Liam.
- Azt, hogy ide többet nem teszitek be a lábatokat viszont más iskolába nyugodtan - forgassa meg a szemeit Mr.Carter.
Tudtam, hogy Mr.Carternek a szíve vajból van. És szerintem azt is tudja, hogy kamuztam csak nem akarja, hogy rossz legyen nekünk. És akkor mi van ha Liam nem taníthat itt? Londonban vannak ennél ezerszer jobb sulik is.
- Köszönjük - mondom mosolyogva és megérzem anyám ujjait a csuklómon. Kicsit sem kedvesen felhúz a székről majd elindul velem az ajtó felé. De aztán megáll.
- Nézd meg utoljára a szerelmedet mert többé még csak a szobádból sem fogsz kilépni. - mondja erélyesen, de én nem igazán értem.
- Ezt nem értem. - csóválom a fejem és lopva Liamre pillanatok aki szomorúan figyel.
- Úgy, hogy magántanárt veszünk fel hozzád és nem hagyhatod el a házat - ordítja apa a szemembe én pedig kis híján elájulok. - Még egyszer nem hozol szégyent a család nevére...
Ennyi volt. Bezárnak a szobámba és soha többé nem láthatom Liamet....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése