2013. december 26., csütörtök

2

Hellóóó! Igen új rész, viszont lenne egy kérdésem. Nos amint látjátok ez a rész rövidebb lett mint az eddigi írásaim. Ez azért van mert arra gondoltam h mi lenne akkor ha naponta lennének részek, de akkor rövidebb részek lennének. Viszont ha ez így nem felel meg akkor maradunk a megszokott menetnél vagyis a heti egy rész pénteken és akkor hosszabb fejezetek lennének. A döntés a ti kezetekben van...

02.A szenzáció
- Hol van Mrs. Cat? - hajoltam előre majd a tollammal megböktem az előttem ülő Jessica hátát. Percek teltek el míg vette a bátorságot és végre hátra fordult. De éppen, hogy csak annyira, hogy közben tudjon figyelni Mr.Paynere aki bőszen magyarázott arról, hogy mik lesznek a kötelező olvasmányok.
Kötelezők? És azt hiszi, hogy én azt el is fogom olvasni? Könyörgöm van annál jobb programom is mint a hülye könyveit olvassam. Amúgy is Ő mondja mikor kicsit sem néz ki úgy mint a többi tanár.
Hol marad a szemüveg a pocak, az ősz hajszálak? Ő ilyenekkel nem rendelkezik. Jól öltözködik, a haját fiatalosan hordja pont úgy mint a normális pasik, a hangja mély és szexi a szemeiről pedig inkább nem beszélek. Röviden és tömören ez a férfi nem úgy néz ki mint egy angol irodalom tanár. Inkább el tudnám képzelni valamilyen újság címlapján a modellek között. Nem pedig itt.
Ráadásul elérte nálam, hogy rögtön az elején megutáljam. Mégis mi jogon küld engem elzárásra? Nem csináltam semmit. Mrs. Catet soha nem zavarta ha késtem. Mosolyogva küldött a helyemre és tovább folytatta a magyarázást. Mondjuk lehet azért mert szegény már olyan öreg volt, hogy se nem látott , se nem hallott. Így aztán soha nem hallotta, hogy mikor csengette be és ki és nem tudta megnézni az óráját mivel nem látta a mutatókat. Szerettem Őt mivel mindig jó jegyeket adott pedig én aztán tényleg tök sötét vagyok angolból. De neki hála nem buktam meg és a szüleim szemében is megmaradtam az okos kislánynak.
- Nyugdíjba - csóválja meg a fejét Jessica reménytelenül.
Esküszöm ha nem ő lenne az egyetlen az osztályból aki mindenről az elsők között tud, szóba sem állnék vele. Viccet félre téve ez a lány szerintem simán elmehetne paparazzinak vagy újságírónak. Akár mi történik a tanárok között Ő másnap reggelre tudja. Olyan dolgok is a fülébe jutnak amikről egyébként senkinek nem szabadna tudni. Mindezek mellett mégis a tanárok kis kedvence. Jeles az összes tantárgyból, külön feladatokat végez, benne van a színjátszó körbe és az iskolán kívül még táncol is. Ha engem kérdeztek ez a csaj egy vámpír. Idegesítő és nagyképű, csak azért mert az apja jóban van az igazgatóval.
Aki szintén utál engem. Mármint a diri Mr.Carter. Ugyanis a drága kisöcsém mikor elkezdte a gimit, vizipisztolyal rohangált az iskola körül és valami oknál fogva, - persze véletlenül, - pont a drága igazgatót találta el, aki azóta is utál mind kettőnket, mivel szerinte merénylet volt ellene. Hát igen, szerencsétlen egy kicsit zizzent, de ennyi még belefér.
- Miii? Soha nem fog vissza jönni? - kiáltok fel, de a kelleténél egy kicsit hangosabban ugyanis a teremben néma csend volt. Pár diák felém fordul mire én úgy teszek mint aki bőszen írja azt, hogy mik a kötelező olvasmányok címe. A nagy szart írom azt, firkálok a füzetem lapjaiban értelmetlen dolgokat. Hisz még angol füzetem sincs, akkor meg miről beszélünk.
- Valami probléma van ott hátul? - áll fel Mr.Payne majd kérdő tekintettel mered a terem végébe, vagyis oda ahol én ülök. Felnézek rá ártatlan szemekkel miközben totál tanácstalan arccal pislogok új tanárom felé.
Így állva még jobban néz ki mint ülve. A fehér ingén jól tükröződik a kezén lévő bicepszek, ráadásul nincs bele tűrve a nadrágjába sem. Van stílusa az biztos.
- Mégis mi lenne? - kérdezem aranyosan és elkezdem az ujjaim között a tollamat pörgetni. - Jessica nem tudta az egyik kötelezőnek a címét és tőlem kérdezte meg. Én pedig megmondta neki, de Ő félre értette mivel tegnap olvasott el egy könyvet és én is szeretem, viszont a kedvenc szereplőmnek nyoma veszett és úgy tűnik, hogy nem fog vissza jönni - magyarázom tök normálisan, miközben Jessica egy gyilkos pillantást küld felém. Mindig is jól tudtam hazudni. Persze majd magamra fogom vállalni a balhét, hogy még több elzárást kapjak. Amúgy is Jessnek úgysem lesz semmi baja.
- Micsoda? - kérdezi felháborodva Jessica, de az én arckifejezésem megmarad. Angyalian mosolygok Mr.Payne aki addigra az osztály közepébe ment és onnan meredt ránk miközben az állán simogatta a borostát. Igen még borostája is van amitől férfiasabb és szexibb az arca. - Te bök...
- Szóval Miss. Gilbert az állítja, hogy az előbb nem magát hallottam beszélgetni? - húzza fel végül a szemöldökét Mr.Payne.
- Tanár úr, alig ismer fél órája és azt akarja mondani, hogy megismeri a hangom? - kérdezem pókerarccal. Jóval kezdett ki, de komolyan. Én simán összeveszek egy tanárral mivel engem nem érdekelnek. - Akár ki beszélgethetett. - teszem még hozzá.
- Csak fogja be a száját és ne kelljen még egyszer magára szólnom, ugyanis akár hiszi akár nem, de nem maga a világ közepe - csóválja meg a fejét Mr.Payne majd vissza sétál a tanári asztalhoz és vissza ül miközben kezébe veszi az egyik tankönyvet és magyaráz tovább.
Na várjunk csak Ő most engem leoltott? Nem is olyan hülye mint ahogy én hittem. Más tanár elhitte volna, hogy nem én beszélgettem, de Mr.Payne nagyon is jól tudta, hogy én voltam. De mégis hogyan volt képes ilyen hamar megjegyezni a hangom? Jó tudom én egyedi vagyok, de akkor is. Azt hittem, hogy az orránál fogva tudom vezetni. Tévedtem. Úgy látszik bele kell törődnöm, hogy Ő tényleg más mint a többi tanár.
Ez pedig nagyon nem jó rám nézve.  Mit akart az jelenteni, hogy nem én vagyok a világ közepe? Ó szóval engem valami beképzelt picsának hisz aki minden megkap. Akkor várja meg még találkozik Mirandával.
Mérgemben olyan erősen firkálok a lapra, hogy eltépődik. Én Mrs.Catet akarom vissza. Miért kellett nyugdíjba mennie? Pedig azt hittem, hogy szeret engem.
Bukni fogok angolból a szüleim kitagadnak, Mr.Payne pedig majd az egyik híd alatt fog röhögni rajtam.
Megkönnyebbülten sóhajtok fel mikor végre valahára meghallom a csengőt. Gyorsan a cuccaimat bele dobálom a táskámba, majd a vállamra kapom azonban mikor a tanári asztal mellett haladok el, Mr.Payne az utamat állja. Francba.
Először nem szól semmit csak néz miközben én meg vissza rá. Így tisztára olyan mint egy srác a szomszédból. Jó is lenne ha az lenne. Miért kell minden jó pasinak vagy barátnője lennie vagy meg hülye munkájának? Jobb lesz ha leállítom magam.
- Délután várom az elzáráson és a maga helyében nem késnék Miss. Gilbert. - kacsint rám egy bujkáló mosoly kíséretében. Nem állom meg, hogy ne nézzek a szemébe. Annyira vonzó külseje van. Basszus, nem gondolhatok ilyenekre. Nekem Ő a tanárom! Akár mennyire is jól néz ki.
- Nem szerezek magának örömöt tanár úr. - vágok vissza bunkón, majd egy ügyes mozdulattal kikerülöm a testét.
A teremből kiérve fellélegzek és minél távolabb akarok menni az angol teremtől amikor Rebeca állít nekem. Na már csak Ő hiányzott. Magamra varázsolok egy kedves mosolyt, közben pedig melegebb helyekre küldöm a legjobb barátnőmet. Viszont magamban jót mosolygok mikor meglátom a mellette ácsorgó Keatont aki különös módon nem mer rám nézni. Utóbb még sajnálni fogom.
- Rebeca nem mehetnénk? - kérdezi Keaton és megfogja barátnője kezét, de az nem mozdul. Szegény lány tanácstalanul bámul, miközben szomorú pillantást küld felém. Nem tudja, hogy mi lelte barátját. Hisz eddig tökéletesen el volt a társaságomban. Rebeca kedves bűntudata van amiért megcsalt.
- Nem értem, hogy mi ütött beléd. Hisz most jöttünk. - mondja fejcsóválva Rebeca.
Ó ha tudná, hogy az előző szünetben a drága szerelme mit csinált az egyik nem használt mosdóban, biztos nem beszélne ilyen kedvesen vele. - Carol láttad az új angol tanárt? - kérdezi izgatottan. Ezt nem hiszem el. Komolyan ekkora szenzáció Payne? Attól még, hogy fiatal és jól néz ki, nem jelent semmit. Nem kell rögtön szobrot állítani neki. Senki nem veszi észre, hogy mekkora bunkó? Hahó beszólt nekem! Ezt pedig soha nem fogom neki megbocsájtani. Tőlem akár mennyire jól nézhet ki, akkor sem fog többet elzárásra küldeni. Mégis mit gondol magáról? A szépségével semmire nem megy.
- Sajnos - válaszolom unottan.
- Ugye milyen jól néz ki? Az összes csaj róla beszél - csacsog tovább Rebeca. Az összes lány? Na ne már. Utóbb még valaki rá mozdul. Az vicces lenne mivel Mr.Carter rögtön kicsapná az illetőt Mr.Payne-el együtt. Hú mekkora botrány lenne belőle, ha ez megtörténne. De mint tudjuk úgysem fog. Az itteni lányok többsége ribanc, de egy tanárral soha nem kezdenének ki.
Rebeca mondja a magáét, de engem valahogy nem érdekel mivel Mr.Payne pont akkor megy el mellettünk, de mikor ez megtörténik visszapillant és küld felém egy fura nézést.
Nem csoda, hogy a suliban most Ő a fő szenzáció.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése