2013. december 26., csütörtök

10

Hellóóóó! Szóóóval itt a kövi rész ami egy kicsit hát ...khm xD köszönöm a komikat meg mindent :P 

10. A buli
- Arra gondoltam, hogy ma este elmehetnénk bulizni. - ül le mellém jókedvűen Rebeca, de én fel sem fogom amit beszél ugyanis az ebédlő ajtajában Mr.Payne beszél egy csapat diákkal.
Kockás ing van rajta sötét farmer nadrággal. Az ember azt hinné, hogy ez nem is az-az ember akivel a lemezboltban találkoztam a múltkor.
Hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy melyik stílusú Mr.Payne tetszik jobban. Ez aki az órák alatt állandóan engem kémlel és még mindig imádattal szól be nekem, - amit én már annyira megszoktam, hogy hiányozna ha nem tenné. Viszont az utóbbi időben valahogy nem akar elzárásra küldeni. Pedig én tényleg mindent bevetek, de semmi. Azonban akár hányszor találkozunk a suli folyosóján aranyosan mosolyog rám és van valami különös a nézésében. Ráadásul azt is észre vettem már, hogy mikor elmegyek előtte totál végig mér. Aztán lehet, hogy csak én képzelem be.
De lemezboltos Mr.Payne se volt semmi. Hiszen, milyen normálisan el tudtunk beszélgetni a zenéről. Ráadásul az a laza stílus. Milyen édi volt már abban a hátrafordított baseball sapkájában meg a Batmanes felsőjében. Ha akkor nem avatkozott volna közbe Ben akkor talán még másról is el tudtunk volna beszélgetni. Vagy akár randira is hívott volna.
Persze, az álmaidban Carolin. Még mindig az angol tanáromról beszélünk szóval az, hogy randira hívjon soha nem fog megtörténni.
- He? - rázom meg magam és pillantok rá a mellettem ülő lányra. Fel sem fogtam, hogy mit kérdezett. Rebeca rosszállóan megforgatja a szemeit majd ismét szólásra nyissa a száját.
- Péntek van. Elmehetnénk bulizni - ismétli meg a kérdését újra mire az én szemeim felcsillannak.
Mindig így viselkedek ha meghallom a buli szócskát. Imádok szórakozni és egy kicsit ellazulni. Meg amúgy is már hetek óta sehol nem voltam. Pontosan Rebeca házibulija óta. Bezzeg Daniellel minden hétvégén mentünk valahova.
- Tudok egy fasza helyet - huppan le Rebeca mellé Keaton majd megcsókolja a lányt aki fülig pír lesz. Szegény srác ennél feltűnőbben nem is tehetné már. Ugyanis csókolózás közbe lopva rám pillantott és ezzel próbált engem féltékennyé tenni. Vagy nem tudom, hogy mit akart vele. - A suliból szinte mindenki oda jár.
- Ha most arról a bárról beszélsz ahova csak nagykorúkat engednek be, akkor a fasza helyednek lőttek - csóválom meg a fejem unottan.
Tényleg van egy bár ami most a suliban a legnagyobb szenzáció. Vagyis pontosan azóta amióta az egyik srác összeismerkedett az egyik kidobóval és egy csomó haverjával együtt bejutott. Mondanom se kell, hogy mindenki oda akar bejutni.
- Mert? - biggyeszti le az ajkait Rebece én pedig homlokon csapom magam. Ilyen sötét nem lehet.
- Rebeca kedves, látsz Te közöttünk nagykorút? - kérdezem miközben megpaskolom a fejét.
Látszik, hogy Keaton még csak egy gólya aki úgy beszél, hogy nem gondolja át mit is akar valójában. Lehet végzős vagyok, de még akkor sem töltöttem be a tizennyolcat.
- Nem is kell, hogy nagykorúak legyünk - int le Keaton majd büszkén kihúzza magát.
Azt hiszem kezdhetek félni. Ez a gyerek még a cipőfűzőjét sem tudja maga bekötni rendesen. Akkor meg, hogy a francba tudna bevinni egy bárba ahova kiskorúak elméletileg be sem tehetik a lábukat? - A bátyám egyik haverja a kidobócsávó. Tegnap meg pont nálunk volt és mondta ha bulizni akarunk akkor nyugodtan mennyünk mert Ő ott lesz.
Hihető duma. És mivel annyira ki akarok már mozdulni otthonról vigyorogva bólintok egyet, hogy benne vagyok. Majd gyorsan elmotyogok egy sziasztokot miközben Rebeca kiköti, hogy nyolcra értem jön és lelépek.
Az ajtóban álló Mr.Payne és a diákok pont akkor rebbennek szét mikor én elhaladok mellettük, de pár lépés után meg kell állnom mivel meghallom a jelenleg kedvenc hangomat.
- Tudja csalódtam magában Miss.Gilbert. - mondja Mr.Payne komoran mire én felé fordulok és csak pár lépés választ el minket egymástól.
Annyira kigyúrt teste van, hogy az már fáj. Tuti, hogy naponta gyúrni jár.
- Ezt, hogy érti? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül.
Mégis miért csalódott bennem? Hisz semmit rosszat nem csináltam már napok óta. Szörnyű ezt így kimondani, de ez van.
- Az óráimon figyel, pontosan érkezik meg, és már napok óta nem volt elzáráson - sorolja és némi csalódottságot vélek felfedezni a hangjában.
Bántja az, hogy nem megyek elzárásra! Engem is bánt mivel így nem lehetek a közelébe. Azt hiszem ezen a jövő héten változtatnom kell. Mellesleg tényleg figyelek Rá az órán. csak éppenséggel nem a tanagyagra hanem Mr.Paynre. Közben pedig azon gondolkozok, hogy hol kúratnám meg vele magam, vagy hogy milyen lehet vele csókolózni.
- Csak maga tehet róla, hogy nem büntet meg - tárom szét a karomat csalódottan.
Mr.Payne először nem szól semmit csak az arcomat fürkészi. Basszus ez most elég félreérthető volt.
- Szóval azt szeretné ha megbüntetném? - kérdezi miközben a borostáját simogassa. És vissza tud vágni. Ilyen nincs.
- Maga a tanár én csak egy diáklány vagyok akiknek teljesítenie kell a tanár úr kéréseit - vonom meg a vállamat vigyorogva majd mielőtt bármit tudna mondani elmegyek mellőle.
Ez most durva volt. Szerintem Ő is másra gondolt és én is. Vicces de majdnem így történt az álmomban is. De akkor majdnem meg is csókolt. Nem hinném, hogy a valós életben is megcsókolt volna a suli folyosóján.
Mikor haza érek a suliból anyával egyszerre toppanok be a házba. Gyorsan elmondom neki, hogy este Rebecánál töltöm mivel tanulnunk kell egy fontos dolgozatra. Szó nélkül bele megy és így legalább nem fog idegeskedni ha későn jövök haza.
Nyolc órakor Rebeca meg is érkezik. Megint szűz lányosra vette a témát. Bezzeg én mellette úgy nézek ki mint egy olcsó kurva. Pedig megfogadtam, hogy soha többé nem veszek fel mély kivágású felsőt diszkóba.
Keaton a bár előtt vár minket. Mikor meglát rögtön Rebeca mellé megy és összekulcsolják a kezüket miközben én mögöttük gyalogolok.
A kidobó csávókhoz érve Keaton lekezel az egyikükkel én pedig elismerően bólintok mikor már benn vagyunk. Először egy kissé kényelmetlenül érzem magam mivel úgy tűnik, hogy rajtunk kívül mindenki nagykorú. Viszont a jó hír az, hogy tele van cuki egyetemistákkal.
Keaton rögtön rendel magának egy vodkát a pultnál, de mikor kihozzák és meg akarná inni azt én egy gyors mozdulattal kikapom a kezéből és én hörpintem fel azt. A kedvem rögtön megjön a bulizáshoz majd a táncparkettra megyek ahol akad is párom.
De alig táncolok pár percet mikor a szemem megakad Danielen és a haverjain. Amilyen gyorsan csak tudok irányt változtatok és elvegyülök a tömegben. Danen már messziről látszik, hogy totál be van állva. És ha tényleg szívott valamit akkor totál elveszíti az agyát.
- Helló Carol - hallok meg egy ismerős hangot az egyik asztalnál. A hang irányába fordulok majd hatalmas mosoly húzódik a számra mikor meglátom a rózsaszín hajjal rendelkező Ashleyt.
- Szia Ash - pacsizok le vele majd leülök közvetlen elé és végig nézek az előtte álló üres üvegeken.
Hát igen szegény lány eléggé züllött típus. Napi szinten drogozik, az alkohol úgy megy le a torkán mint az üdítő. Amúgy rendes lány. Még a gimiben ismerkedtem össze vele gólya koromban az egyik mosdóban. Ordítottam mivel bukásra álltam matekból és nem mertem elmondani a szüleimnek. Ashley pedig adott egy tablettát amitől totál lenyugodtam. Mostanra tudom, hogy tudatmódosító szer volt az. - Mit csinálsz itt tök egyedül? - kérdezem miközben kérdezés nélkül bele iszok az egyik félig megivott üvegébe.
- A halálomat tervezem - von vállat majd előre hajol és bele szív az asztalon heverő fehér porba. - A szüleim ki akarnak baszni otthonról mivel megtudták, hogy kikúrtak az egyetemről. - magyarázza egyszerűen és közben tiszta por az orra miközben hatalmasokat szippant. Nem lehet könnyű életet. Elhúzom a számat és megiszom az üveg tartalmát, de rögtön rendelek úját. - Neked mi nyomja a kicsi lelked? - emeli rám a tekintetét én pedig a szék támlájának dőlök miközben Mr.Payne jelenik meg előttem és eszembe jut az, hogy soha a büdös életben nem tudhatom magaménak.
- Belezúgtam az angol tanáromba... - kezdem el mondani. És ezt követően az összes kínomat elmondom Ashleynek aki figyelmesen hallgat.
Mind kettőnk körül minél több üres alkoholos pohár van a végén pedig már röhögve mesélem, hogy hogyan szopnám le Mr.Paynet. A józan gondolkodásomat már rég elveszítettem és szerintem menni sem tudok rendesen. De engem ez nem érdekel. A vodkás üvegemmel együtt indulok el a tánc parkett felé és hagyom, hogy csak úgy tapizzanak.
Azonban mikor valaki hátulról megfogja a mellem egy csapásra abba hagyom a röhögést és lendítem meg a kezem forduló helyzetben. Sikertelen a próbálkozásom mivel pár másodperc múlva Daniel szorítja a csuklómat és húz magához. El akarom lökni magamtól, de nem engedi. Erősen húz magához miközben egyik kezével a seggembe csíp bele közben pedig a nyakamat csókolgassa erősen és fájdalmasan.
Próbálok menekülni, de túl erős hozzám képes.
- Engedj már el, vagy sikítok - kiabálok rá és próbálom a csuklómat kitépni a szorításából, a lábammal pedig a cipőjét taposom végül pedig megrúgom. Rossz döntés ugyanis a következő pillanatban a keze az arcomon landol.
Megütött! Megpofozott és senkinek nem tűnik fel.Szemeim könnybe lábadnak és akkor jövök rá, hogy esélyem sincs ellene.
- Milyen kis akaratos lettél Carol. Na nem baj majd én segítek rajtad - húz ismét magához majd megcsókol, de én nem csókolom vissza. Mikor ezt észre veszi ajkai a nyakamra vándorolnak és erőteljesen szívni kezdi azt. Az ujjával a pólóm alatt jár.
Ismét elhúzódok tőle, de nem enged el. Minél akaratosabban csókol majd hirtelen elkezd kifele húzni a tömegből.
- Daniel hová viszel? - kiabálok, de olyan mintha egy süketnek beszélnék. Egy mosdót vesz célpontba.
Jaj csak ezt ne. Én nem akarok vele szexelni! - Engedj már el. Ez nagyon nem vicces.
- Ahogy az sem vicces, hogy miattad kell elzáráson ülnöm minden nap. - sziszegi a fogai között és ismét maga felé ránt majd leszorítja a kezeimet így mozdulni sem tudok.
Egy koszos mosdóban fognak megerőszakolni, az a fiú akit a szerelmemnek hittem. Lehet részeg vagyok, de erre akkor is emlékezni fogok. Jobb lábával szétfeszíti a combomat, kezeivel pedig már a melleimnél jár. Semmit nem tudok csinálni. Hagyom, hogy a falhoz nyomjon.
- Úgy tudtam, hogy a tanár szabja ki azt, hogy ki megy elzárásra - hallok meg egy hangot és rögtön megnyugszok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése