2013. december 26., csütörtök

15

Hellóóó. Szóval tegnap így számolgattam és ha minden jól megy akkor a történek 20 részes lesz. De ez még nem biztos mivel spontán írok szóval lehet, hogy talán több lesz. Ezt nem ígérem mivel ebből a töriből pont ennyit lehet kihozni :/ 

15. Érzések
- Te beszéltél Rebecával? - kerekedik el a szemem és kis híján megint lefordulok a székről.
Esküszöm azon sem lepődnék már meg ha azt mondaná, hogy az éjjel össze jöttünk. Mondjuk annak örülnék, de sajnos tudom, hogy ez nem történt meg. Én lehet tök részeg voltam és semmire nem emlékszem viszont Ő józan volt és alig pár perce mondta, hogy leállított mivel nem akart kihasználni.
Ezért pedig rettentő hálás vagyok neki. Hisz nyugodtan lefektethetett volna és kihasználhatta volna az ablakot mivel nagyon jól tudta, hogy reggel úgysem fogok semmire emlékezni. De Ő nem ezt tette.
Vigyázott rám és nem engedte, hogy bolondot csináljak magamból. Pedig senki nem kérte, hogy tegye meg ezt értem.
Hisz én mentem el abba a klubba én ittam le magam holt részegre és senki nem kényszerítette rá, hogy segítsen rajtam. A legtöbb ember otthagyott volna vagy pedig haza vittek volna és mostanra talán már nem is élnék. Az biztos, hogy a szüleim megint csalódtak volna bennem ha így mentem volna haza.
De Liam honnan tudta, hogy félek haza menni? Talán mondhattam neki? Szar, hogy semmire nem emlékszek. Pedig nagyon is érdekelne, hogy mi a fenét csináltam. Csodálom, hogy kibírta a társaságomat. Hiszen még józanul is nehéz velem.
De nem, Ő felhozott magához és törődött velem. Sőt még most is eléggé aggódva figyel. Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetem, hogy totál szerelmes vagyok és nem tudok ellen semmit csinálni.
Tudom Ő az angol tanárom, de engem nem érdekel. Mindjárt tizennyolc vagyok amit azt jelenti, hogy felnőtt. Ráadásul mindjárt leérettségizek szóval még az iskola sem lenne hátrány.
Örök életemben olyan pasira vágytam mint Ő. És most végre megtaláltam, sőt ha nem csalnak az érzéseim, ő is viszont érez irántam.
Akkor miért nem lép? Vagy lépett csak én nem akartam beismerni magamnak? Ó, te jó ég. Hát persze. Hisz Miranda észrevette és még szóvá is tette, hogy Liam hogyan néz rám. Nem akartam elhinni neki mivel egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy szerelmes legyek az angol tanáromban. Pedig Liam flörtölt velem. Lehet, hogy azért hívott olyan sokszor elzárásra, hogy felhívja a figyelmemet? Talán.
- Caro minden rendben? - hallom meg mély hangját majd meglengeti a kezét az arcom előtt. Bólintok egyet majd, hogy eltereljem a zavartságomat bele iszok a kávémba. Szörnyű íze van. De jobb mint, hogy Liam szemébe kelljen néznem ezek után. - Totál sápadt vagy. - mondja aggodalommal teli hangon.
Hát nem aranyos ahogy aggódik irántam. Megzabálom. Ráadásul már becézgeti is.
- Az előbb Caro-nak szólítottál - mosolyodok el és most rajta a sor, hogy zavarba jöjjön. Lesüti a szemeit és az orra alatt mosolyog.
- Szerintem a Carolin az túl hosszú és olyan hivatalos és nem illik hozzád - szólal meg végül. Nekem se tetszik a nevem. Szerintem is hivatalos meg öreges. De nincs mit tenni, a szüleimnek ez tetszett. Sőt az sem szeretik ha becéznek. Pont úgy ahogy a Benjamint sem. Totál rá vannak kattanva a hosszú nevekre. - A Caro pedig olyan édes és aranyos mint Te - teszi hozzá vigyorogva.
Mentőt most! Ha eddig nem ájultam el szerintem most fogok. Édesnek és aranyosnak tart. Szerintem még mindig részeg vagyok.
- Ugye tudod, hogy még mindig az angol tanárom vagy? - húzom el a számat.
Tudom ünneprontó vagyok, de nem szabad erről a fontos dologról elfeledkeznünk. Akár mennyire is szeretném, hogy össze jöjjünk én még mindig kiskorú vagyok, ő pedig a tanárom. Pedig tényleg minden álmom az, hogy összejöhessek vele.
- Tudom, nem kell rá emlékeztetned - sóhajt fel szomorúan és lehajtsa a fejét. Szívszorító látvány, de nem tehetek érte semmit. - De most nem a suliban vagyunk. Akkor miért ne közeledhetnék feléd? - kapja fel a fejét reménykedve.
- Liam ez nem így megy - csóválom a fejem és eltolom magam elől a kávét. - Miranda már így is sejt valamit és a többi diák sem hülye. Nekem is feltűnt, hogy flörtölsz velem - mosolyodok el és végig simítok a karján. Felnevet és kihúzza magát.
- Ha okosan viselkednénk akkor senki nem jönne rá...Caro én...- kezdi el mondani, de aztán hirtelen megakad és nem fejezi be többé.
Mégis mit akart mondani? Ez most úgy hangzott mint aki szívesen járna velem titokban. Na ez lehetetlen. Azt hiszem ideje témát váltanunk.
- Szóval mikor beszéltél Rebecával? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.
El tudom képzelni Rebeca arcát mikor meghallotta Liam hangját a telefonba. Ahogy ismerem eldobta a mobilját ijedségében majd elkezdett ordítozni, hogy vajon még mit követett el amiért az angol tanárja felhívta. Szerintem szörnyet halt.
- Én nem beszéltem Rebecával - csóválja meg a fejét vigyorogva.
Ezt most nem értem. Hisz azt mondta beszélt Vele aki felhívta a szüleimet, hogy náluk alszom. Vagy én értettem valamit félre? Érzem, hogy hatalmas botrány lesz ha haza érek.
- Azt mondtad, hogy Rebeca felhívta a szüleimet, hogy nála aludtam - mondom idegesen és kezdek tényleg bepánikolni.
- Mert fel is hívta a szüleidet, csak történetesen nem Rebeca - mondja egyszerűen.
Oké össze keveredtem. Valaki felhívta a szüleimet mert nem hívtak egyszer sem. De ha nem Rebeca volt az akivel beszéltek akkor kivel?
A kérdésemre rögtön választ is kapok mivel nyitódik az ajtó és belép a konyhába egy pontosan olyan hollófekete hajú fiú mint én alsógatyában , utána pedig egy vörös hajú lány lépked szintén eléggé lenge öltözetben.
Életemben nem láttam még annyi tetoválással rendelkező fiút mint Őt. A kezén szint egy ép pont sincs annyi varrás van rajta. De illik a stílusához.
- Carolin bemutatom Zayn Malikot a legjobb barátomat és egyben a lakótársamat - bök a srác felé Liam aki közel jön hozzám én pedig próbálom leplezni azt, hogy mennyire zavarban vagyok. Basszus egy kisgatyában áll előttem. Persze, hogy zavarban vagyok.
- Igazából mi már találkoztunk tegnap éjjel - kacsint rám az én szemeim pedig kitágulnak. Jó tudni. Én nem emlékszek rá. - Szexi a hátad. - teszi még hozzá.
Liam tarkón vágja Zayn pedig rögtön elengedi a kezem és hátrébb lép. Ezt meg mégis, hogy értette? Honnan tudja, hogy milyen a hátam? Oh ugye nem látott Ő is meztelenül.
- És a vörös hajú démon pedig öhm..izé - túr a hajába Liam miközben a lányt nézi. Ezt meg, hogy lehet, hogy nem ismeri mikor a legjobb barátjával volt?
- Angelina vagyok, de Te csak nyugodtan szólíts Rebecának - nyújtja Ő is a kezét én pedig mosolyogva megrázom azt.
- Miért pont Rebecának? - kérdezem értetlenül.
- Azért mert Ő volt az aki beszélt a szüleiddel. Tudtam, hogy a szüleid kiakadnának ha semmi életjelet nem adnál magadról így kilestem a telódból az anyukád számát majd megkértem Angelinát, hogy beszéljen velük mintha Ő lenne Rebeca. - magyarázza Liam egyszerűen.
És akkor nem bírom többé. Hirtelen felállok majd a nyakába borulok és addig ölelem amíg csak tudom. Annyi mindent tett értem az éjjel, hogy soha nem fogom tudni neki meghálálni.
- Köszönöm - suttogom a fülébe miközben Ő a hátamat simogassa. Annyira jó ennyire közel tudni magamhoz. Ha tehetném soha nem engedném el. - Mindent.
- Ugyan már. Érted bármit - kuncog fel és elengedem.
- De most már tényleg haza kell mennem - mondom szomorúan és elindulok a kijárat felé, de Liam a karom után nyúl és vissza húz.
- Haza viszlek. - néz a szemem közé és már nyúl is a kocsi kulcsaiért.
Na nem ez nagyon nem jó ötlet. Hiszen mégis csak a tanárom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése