2013. december 26., csütörtök

14

Új résssz :D és tegnap sikeresen kiraktam a cseréket is :D viszont ha véletlenül valakiről elfeledkeztem ezer bocs...oh és ez a rész már nem Liam szemszög :/ de próbálok majd még az ő szemszögéből is írni valamikor mivel ahogy észre vettem nagyon tetszett xD

14. Ébredés
/Carolin Gilbert/
Fejfájásra és rosszullétre ébredni nem a legjobb kelni. Sőt a világ legrosszabb dolga mikor kipróbálod nyitni a szemeidet és forog veled a világ, ráadásul mikor sikeresen kinyitod egy vakító világosságot látsz és percek hosszúságáig semmit nem látsz.
Velem most pont ezt történt. Rosszul vagyok, hányhatnékom van a fejem majd szét robban és alig bírok mozdulni. Mindezek mellett közben azon töröm az agyam, hogy mégis mi történt tegnap este.
Arra emlékszek, hogy találkoztam Ashleyvel akivel jól elszórakoztunk. Jó? Helyesbítek nagyon jól. Sorra rendeltük a piákat és mind megittuk.
Akkor már értem, hogy miért vagyok ekkora másnapos. Azt a sok piát mind megittam és holt részeg lettem. Szar, hogy csak ilyen emlékfoszlányaim vannak amiben szerepel Daniel is. Tényleg arra emlékszek, hogy megrúgtam mire Ő megpofozott. A kis szemét! Ezek után ne várja el tőlem, hogy szóba álljak vele. Utolsó szemétláda az olyan aki képes megütni egy nőt.
De mi történt Daniel után? Uh basszus nem emlékszek. Egyáltalán, hogy keveredtem haza? Biztos Rebeca haza hozott ugyanis Ő soha nem iszik engem pedig nem hagyna a pácban. Ha a szüleim megtudnák, hogy részegre ittam magam nekem végem lenne.
Csodálom, hogy még nem keltettek fel. Hisz ha a családban valaki későig alszik akkor annak valami nagyon nagy baja van.
Hány óra lehet, hogy hagytak engem egészen idáig aludni?
Csukott szemmel fordultam át a másik oldalamra ahol az éjjeliszekrényem található egy órával együtt. Jobb kezemet kinyújtottam majd elkezdtem tapogatni a semmit. Az éjjeliszekrényem eltűnt! Na ne vicceljetek már, hisz tegnap délután még itt volt. Nem szívódhatott csak úgy fel.
A kezemmel elkezdtem hadonászni, de még mindig semmit nem találtam. Ez volt az a pillanat mikor a szemeim egy csapásra kinyitódtak.
Rossz ötlet volt ugyanis még nagyobb rosszullét jött rám mikor egy ismeretlen szobában találtam magam. Világoskék falak, a polcok tele voltak rakva könyvekkel meg filmekkel meg akciófigurákkal. Az íróasztalon egy halom papír hevert. Ez egyik sem az én szobámra vall. Eleve én utálom a rendet, itt pedig túl nagy rend van. Fúj.
A legszörnyűbb dolog ez után következett mikor az ágy melletti fotelon észrevettem a tegnap esti ruháimat. Jobban mondva a felsőmet és a melltartómat.
A takarót rögtön lehúztam a fejemről és sajnos a gyanúm beigazolódott. A takaró alatt tök meztelen voltam.
Remek! De mégis kivel feküdtem le? Mekkora balfasszal ha a szoknyámat rajtam hagyta, ráadásul a menet után szépen össze rakta a ruháimat és rátette egy fotelra?
Komolyan hányni fogok. Lefeküdtem valakivel aki felhozott a lakásába majd szépen lelépett.
Biztos lelépett? Hisz ez csak egy szoba, az idegen lehet  a lakás másik részén van. Egyáltalán akarom én tudni, hogy kivel feküdtem le? Amilyen az én szerencsém tuti valami őszülő faszival aki az apámmal lehet egyidős.
Mégsem maradhatok az idők végezetéig az ágyában. És haza is kell mennem ahonnan soha többé nem mozdulhatok ki. Ezt most úgysem tudom kimagyarázni a szüleimnek.
Lassan ültem fel a puha ágyból majd a cuccaimért nyúltam amiket gyorsan magamra kapkodtam és kiszálltam az ágyból. Még szerencse, hogy nem volt tükör a közelembe mert tuti sírva fakadtam volna a látványomtól.
Így aztán az utam az ajtó felé vezetett amit próbáltam nesztelenül kinyitni. És sikerült. Egy rövidke folyosón találtam magam, de az egyik félig kinyitott ajtó mögül hangon szűrődtek ki.
Szóval ott tartózkodik a rejtélyes idegen. Valahogy nincs gusztusom találkozni vele. Kitudja, hogy mit csináltunk az éjszaka folyamán.
Üsse fene valahogy csak kibírom. Legfeljebb bevonulok apácának.
Elindulok a félig kinyitott ajtó felé miközben a szívem a torkomba dobog és egy konyhában találom magam. Jobban mondva egy konyhával ami az ebédlőtől van elválasztva. Jó kis megoldás mert így az ember ha akarja evés közben és tud TV-t nézni.
És engem most ez miért érdekel? Jobban körül nézek és látom, hogy az asztalon egy kávé hever körülötte pedig papírok. Papírmániás vagy mi? A szoba asztala is tele volt rakva, most meg ez is.
- Jó reggelt már azt hittem, hogy soha nem akarsz felébredni - ez volt az a pillanat mikor szó szerint felordítottam és megfordultam a tengelyem körül, de olyan hevesen, hogy az egyik széket is felborítottam.
Ilyen nincs! Mr.Payne nem állhat itt előttem tök lazán vigyorogva. Mondja valaki, hogy ez egy tréfa és csak képzelem az egészet. Én nem lehetek nála. Sőt nem alhattam az ágyában meztelenül. Mi ez az egész? Valaki gyorsan magyarázza el mert én komolyan kiugrom az ablakon. Óh basszus, lefeküdtem vele és nem emlékszek rá? A kurva életbe! Én erre emlékezni akartam. - Féltem, hogy esetleg mentőt kell hozzád hívni aki felébreszt - kuncog fel jókedvűen.
Kicsit sem látszik másnaposnak. Sőt ennyire jókedvűnek talán még soha nem láttam.
- Mr.Payne...mondja csak mit keresek magánál? És miért voltam az ágyában? - kérdezem a homlokom simogatva.
Válaszadás képen lenyom az egyik székre majd elém tesz egy bögre kávét.
- Csináltam neked kávét ,már ha szabad koffeint innod - mondja mire én rossz állóan ránézek. Aztán már miért ne szabadna kávét innom. Mindjárt tizennyolc leszek! Felfoghatnák végre már. - És itt van egy fejfájás csillapító is mivel szerintem szükséged lehet rá - kacsint vigyorogva.
Honnan tudja, hogy szükségem van rá? És miért tegez? Eddig Miss.Gilbertnek szólított most meg tök normálisan tegez itt engem.
- Köszönöm tanár úr nagyon rendes magától, hogy így törődik velem - mondom fagyosan majd egy gyors mozdulattal bekapom a gyógyszert és bele iszom a kávémba. Még ha szeretném is a kávét tök jó lenne. De utálom.
- Jaj hagyjuk ezt a magázást meg a tanárurazást. Szólíts nyugodtan Liamnek - mondja barátságosan.
- De...- próbálok ellenkezni hisz mégis csak az angol tanáromról van szó. - Maga az angol tanárom!
- És most az iskolában vagyunk? - húzza fel a szemöldökét kérdően. Megcsóválom a fejem, hogy nem. - Na látod. Iskolán kívül nyugodtan tegezz. Nem vagyok én olyan öreg, hogy magázni kelljen. Persze az iskolában elvárom mivel hülyén jönne ki ha letegeznél az osztály előtt.
Hát ez tök szuper. Tegezhetem és hívhatom Liamnek. Vicces mert egészen idáig nem is tudtam, hogy Liam a keresztneve. Mindenhol és mindenki csak Mr.Paynek említette. Sőt még az irodájára is ez volt rá írva.
Egyébként milyen cuki név már. Tökre illik hozzá.
Ha egyszer lesz közös gyerekünk azt is Liamnek fogom keresztelni. Carol! Hova gondolsz már megint?
- Oké - bólintok mosolyogva. - Szóval akkor mit keresek nálad? - azta de fura letegezni.
- Mennyi mindenre emlékszel a tegnap estéből? - kérdezi.
- Nem sok mindenre - húzom el a számat töprengve. Ha most beköpi, hogy lefeküdtünk én menten lefordulok a székről. Ha megtörtént muszáj rá emlékeznem. - Egy csomó piát benyakaltam majd találkoztam Daniellel Ő pedig totál nyomult rám. Megrúgtam mire Ő pofon vágott és utána semmit. - túrok bele a hajamba, Liam pedig figyelmesen figyel. - Nem értem. Mit kerestem az ágyadban félig meztelenül?
- Ne akard tudni - csóválja a fejét vigyorogva.
- De én akarom! - makacskodtam.
- Úgy látszik, hogy nem csak részegen vagy akaratos - csóválja a fejét, de én nem egészen értem.
Részegen akaratos vagyok? Lehet gőzöm sincs róla. Nem szoktam nagyon részeg lenne. Félévente ha egyszer.
- Lefeküdtünk? - térek rá rögtön a lényegre, de Ő még mindig csak mosolyog és nem néz rám.
Miért csinálja ezt velem?
- Ha azt mondom, hogy te ezer százalékban benne lettél volna viszont én nem engedtem a kísértésnek mivel nem akartalak kihasználni, elfogadod a válaszomat? - néz a szemeim közé kedvesen.
Szóval részeg találkoztam Vele és rámozdultam sőt azt akartam, hogy megdugjon, viszont Ő józan volt és ágyba is vitt volna, csak nem tette mivel többet jelentek neki mint egy egy éjszakás kaland.
- Akkor miért feküdtem félmeztelenül az ágyadban?
- Ingyen sztriptízt rendeztél csak nekem az ebédlőben - válaszolja vigyorogva.
 Könyörgöm valaki temessen el. Még jó, hogy nem emlékezek rá. Ezt a cikit. Látta a melleimet.
- Oda a hírnevem. Ha anyák megtudják nekem végem - csúszok le a széken miközben tenyerembe temetem az arcomat.
Pedig a szívem mélyén tökre örülök ennek az egésznek. Hisz Liam lakásában vagyok és most tudtam meg, hogy szívesen lefeküdne velem és nem csak egy éjszakás kalandként. Lehet, hogy Ő is többet érez irántam? Vagy talán más diákjának is megengedte, hogy a sulin kívül letegezzék? Nem tudom. De nekem megengedte.
- Anyukádék úgy tudják, hogy Rebecánál aludtál az éjjel - magyarázza egyszerűen. - És semmi hülyeséget nem csináltál nyilvánosan mivel végig melletted voltam és felhoztalak magamhoz.
Hát nem aranyos. Na várjunk csak. Anyámék beszéltek Rebecával? Mégis, hogy? ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése