7

Holaaaaaaaaa! Khmmm tudtátok h sztár vagyok ? Aki nem az nem...Na szóval valaki lemásolta a blogom. Amatőr -.- szerintem vicces :D na mind1...itt a köviiiii

07. Mi?

Csak álmodtam. Csak álmodtam. Csak álmodtam.
Győzködöm magamat miközben feltápászkodok a szőnyegről. Ilyet is csak én tudok, hogy elalszok az asztalomon. Lehet, hogy ezért álmodtam ekkora baromságot.
De basszus miért álmodtam ilyet? És miért vagyok csalódott, hogy nem csókolhattam meg? Istenem pedig annyira jó lett volna.
Carolin! Te most az angol tanárodról beszélsz akivel majdnem dugtál az álmodban. Jesszusom ez szörnyű. Komolyan azt álmodtam, hogy flörtöltem vele. Miért?  Ez így nagyon nem jó. Nagyon nagyon nem jó. Én nem álmodhatok ilyeneket a tanáromról. Pont ezért mert a tanárom. Értitek! A tanáromról fantáziálgatok álmomban. Ez borzalmas.
Felállok a szőnyegről mikor megakad a szemem az üres papíron. Hát Mr.Payne azt hiszem ma megint kellemes napja lesz. A cuccaimat bele dobálom a táskámba és már rohanok is be a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.
Valahogy minden lassabban megy a megszokottabbnál ugyanis az összes testrészem fáj a kényelmetlen alvás miatt. Hogy voltam képes elaludni az angol könyvem felett?
Ben is az Ő szuper ötletei. Mind miatta van.
Ha nem ültet le az asztalhoz és nem nyomja a képembe az angol könyvemet akkor nem álmodtam volna ilyet.
Mikor kész leszek becsapom magam után az ajtót és amilyen gyorsan csak tudok lelépek otthonról. Szerencse, hogy a szüleim már rég elmentek otthonról így nem kérdezősködnek, hogy miért nézek ki ilyen furán. Na vajon miért nézek ki úgy mint egy zombi?
Kabátom zsebébe csúsztatom a kezem és úgy megyek a járdán. Vicces, hogy egy kicsit sem érdekel az, hogy nincs kész a leckém. Soha nem érdekeltek az ilyen apró dolgok. Most valahogy jobban leköt az álom és az, hogy ha anya nem ébreszt fel vajon mik történtek volna kettőnk között.
Bassza meg, már megint Mr.Paynen jár az eszem.
- Carol! - hallom meg Rebeca hangját és akkor eszmélek fel, hogy az iskola folyosóján vagyok és rég elhagytam a szekrényemet.
Ez nem az én napom. Most komolyan, hogyan értem ide a suliba? Annyira bele merültem az álmomba, hogy megszűnt körülöttem létezni a világ.
Amilyen gyorsan csak tudok vissza fordulok és majdnem bele bújok a szekrényembe. Nincs kedvem most Rebecához. Nagyon nincs kedvem. Azonban mikor a könyveim a kezemben vannak kénytelen vagyok Rá nézni. Azonban Ő elég érdekesen néz rám. - Az arcod olyan...olyan fura - mutogat az arcomra miközben én megsimogatom azt.
Ha nem mondja esküszöm magamtól nem tudom. Az asztalomon aludtam egész éjjel az angol könyvemre borulva. Kérdem én, hogy Ő hogy nézne ki ilyen alvástól? Szerintem pont úgy mint én.
- Elaludtam az egyik könyvemen, reggel pedig lefordultam a székemről. - mesélem úgy mintha tök normális dolog lenne.
- Auch - szisszen fel fájdalmasan majd barátságosan megsimogassa a karom. Ezt mikor megteszi hirtelen elugrok Tőle, közben pedig elmotyogok valami olyasmit, hogy mennem kell.
A nap további része unalmasan telik. Azonban mikor becsengetnek az angol órára mint a villám úgy indulok el a terem felé. De szerencsétlenségemre Mr.Payne így is előttem megy be.
Még csak le sem ül a tanári asztalhoz mikor megjelenek, de Ő szó nélkül hagyja én pedig próbálok úgy elmenni mellette, hogy még csak rá sem nézek.
De nem állom meg. Mikor a padomhoz érek Ő pont akkor ül le a szemeim pedig megakadnak rajta. Egy fehér felsőt visel farmernadrággal, a haja pedig a megszokott módon áll és a cuki borostája is megvan még.
Akaratom ellenére is az jut az eszembe mikor az álmomban pár centi választott el az ajkaitól. Még így messziről is olyan kívánatos ajkai vannak. Esküszöm képes lennék most rögtön leteperni.
Carolin nyughass!
- Hol a dolgozatod Carolin? - fordul hátra Jen én pedig összerezzenek. Megint elkalandoztam ugyanis szinte a teremben mindenki engem néz. Igen még Mr.Payne is.
Megforgatom a szemeimet és gyorsan kitépek egy papírt az egyik füzetemből majd ráfirkantom a nevem és egy mosolygós fejet, végül pedig Jen kezébe nyomom ahol a többi dolgozat van.
A lány előre megy a dolgozatokkal és leteszi az asztalra Mr.Payne pedig értük nyúl és gyorsan beléjük néz.
- Az óra első felébe átnézem őket majd megbeszéljük - hallom meg Mr.Payne mély hangját én pedig leborulok az asztalra.
Ő a tanárom. Nem képzelődhetek róla. Ez olyan ciki. De miért ciki? Payne irtó dögös pasi, csak az a gondja, hogy a tanárom. Ha nem lenne az akkor már rég az ágyában lennék. Vajon hány éves lehet? Kit érdekel? Engem a kor soha nem érdekelt.
- Miss. Gilbert? - hallom meg a nevem én pedig felemelem a fejem és észre veszem, hogy Mr.Payne engem fürkész. Szerintem most látta meg a cuki dolgozatomat.
- Igen tanár úr? - kérdezem bájos hangnemben. - Valami gond van?
- Értékelem a művészi tehetségét, csak sajnos már nem az oviban vagyunk - mutat a mosolygós fejre amit a dolgozatomra rajzoltam a nevem mellé. A világ legszebb mosolygós feje amit csak Neki rajzoltam. Szóval szerinte tehetséges vagyok! Hmmm. - Hol van a dolgozata? - húzza fel a szemöldökét kérdően mire én elkezdek a székemmel hintázni és az ajkamba harapok.
- Tudja az úgy volt, hogy én elkezdtem olvasni csak annyira kimerült voltam, hogy elaludtam a könyvem felett - mesélem egyszerűen miközben Ő figyelmesen hallgat. - A maga könyvétől rém álmom volt reggel pedig lefordultam a székemről és most az összes testrészem fáj. - fejezem be a mesélést.
A teremben többen felkuncognak és látom, hogy az orra alatt Mr.Payne is mosolyog.
- Esetleg megmasszírozzam? - kérdezi pimasz módon az én szemeim pedig megakadnak. Ez most flörtöl vele vagy megint elaludtam? Miért mondott ilyet?
- Öhm...nem muszáj - vakarom meg a tarkóm bizonytalanul.
- Ez esetben délután várom elzáráson és majd ott előttem fogja megírni a dolgozatát - csapja össze a kezét végül.
Megint elzárás? Ilyen nincs. Már második napja.
- Miii?? Ne csinálja ezt velem - kezdek el hisztizni mint egy ovis.
- Csinálok én még magával mást is ha akarja - kacsint rám és azzal kinyissa a könyvét majd elkezd magyarázni.
Ez már megint mi volt? Kezdek összezavarodni.