16

Hellóóó. Hát ez a rész ilyen érdekes lett, de csak azért mivel sietve írtam ugyanis holnap utazok Svédországban a nagymamámhoz. Hah nekem már téli szünet van xD viccet félre téve..holnap lehet nem lesz friss rész mert fogalmam sincs, hogy mikor érkezünk meg és még wifit is kell szereznem, de majd megoldom valahogy. szóval ne lepődjetek meg ha a napokban eltűnök :) de nem sok esélyt látok rá...

16. Otthon

- Nem vihetsz haza. - csóválom a fejem hevesen majd gyengéden kihúzom a kezem a karjai közül.
A szívem szakad meg mikor kiskutyaszemekkel pillant rám. Amúgy is aranyos szemei vannak, de mikor így néz rám egyszerűen képtelen vagyok neki ellent mondani.
Pedig most muszáj lesz. Nem is értem, hogy hogyan kérhet olyat, hogy vigyen haza. Kicsit sem lenne feltűnő a szüleimnek, hogy egy pasi hozott haza vasárnap késő délután. Rögtön leesne nekik, hogy kamuztam és, hogy Rebeca közelében sem volt. Ha így ki tudtuk őket játszani akkor nehogy már egy ilyen kis dolog miatt menjen tönkre az egész.
Igen szeretném ha haza vinni mivel akkor az úton még több mindent tudnánk megbeszélni. Talán még randira is hívna amire én rögtön igent mondanék. Igaza volt, ha ügyesen csinálnák senki nem jönne rá, hogy van valami közöttünk.
De most akkor sem engedhetem meg, hogy haza vigyen. A szüleim jóban vannak a tanáraimmal és szerintem már Liamről is hallottak és mindent tudnak róla. Kicsit sem lenne félreérthető ha hirtelen megjelenne a házuk előtt miközben a kislányuk száll ki az autójából. Hatalmas botrányt csapnának az tuti biztos. - Liam a tanárom vagy! Szerinted mit gondolnának ha meglátnák, hogy a Te autódból szállok ki? - mondom keményen.
- Most komolyan végig akarsz sétálni a fél városon gyalog? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy hol van a lakása. Bocsi tegnap éjjel holt részeg voltam szóval akár hova felhozhatott.
Ha órák hosszat gyalogolnom kell hát akkor gyalogolni fogok. Inkább mint, hogy a szüleim rájönnek az igazságra. Vajon mit csinálnának ha megtudnák, hogy az angol tanárom ágyában töltöttem az éjszakát aki elég feltűnően flörtöl velem és akibe én totál szerelmes vagyok? Szerintem infarktust kapnának.
- Inkább mint, hogy kitörjön a harmadik világháború. - húzom el a számat Liam pedig felnevet.
Aranyos ahogy mosolyog. Sőt az én beszédemen nevet. Ez annyira jó érzésé.
- És ha azt mondom, hogy kiteszlek pár utcával arrébb? - kérdezi meg végül és megint rám néz azokkal a szemekkel.
Mondtam én, hogy képtelen vagyok ellenállni. Annyira szépen tud nézni, hogy lehetetlen nem a kedvében járni. Ez nem igazság.
- Úgysem engedné el gyalog igaz? - kérdezem.
- Eltaláltad - kacsint rám majd ismét megfogja a kezem és kihúz a lakásból. De mielőtt elmegyek még gyorsan beordítok Zaynek aki vissza ordítva köszön, de még hozzá teszi, hogy alig várja, hogy ismét találkozhasson velem.
Liam az autójához vezet majd úri ember módjára kinyitja az ajtót, végül pedig bepattan a volán mögé és elindulunk haza fele. Én navigálom, hogy merre kell mennie szóval nem nagyon tudunk beszélgetni ráadásul az út is rövid.
Bő tíz perc után pedig megáll az általam kijelölt helyen. Csend következik és fogalmam sincs, hogy mit is kéne mondanom. És szerintem Ő sem nagyon tudja.
- Hát akkor köszönöm, hogy apáskodtál feletettem tegnap éjjel - mondom mosolyogva Ő pedig felnevet.
Ha tehetném soha nem szállnék ki az autójából. Miért nem akar megszöktetni vagy valami? Tök jó buli lenne elmenni csak ketten valahová ahol együtt lehetnénk.
- Szívesen máskor is. - válaszolja jókedvűen.
Na remélem azért máskor nem lesz ilyen. Vagyis ilyen lehet csak ne legyek részeg. Nem bírom a másnaposságot. Viszont Liam ágya tök kényelmes.
- Majd holnap angol órán találkozunk Mr.Payne - mondom és kinyitom az ajtót.
- Még mindig nem a suliban vagyunk Caro. Szóval csak simán Liam. - szól után egy kissé bosszúsan.
- Kiszálltam az autójából és akár ki megláthat ami azt jelenti, hogy már az angol tanárom - csukom be magam után az autó ajtaját majd elindulok haza fele.
Őszintén egy kissé csalódott vagyok. Azt hittem, hogy majd csinál valamit vagy valami. De nem csinált. Az utcán pedig nem fogom tegezni mikor egy csomó diák lakik erre fele. Még csak az kellene, hogy valaki meghallja azt, hogy Liamnek szólítom.
Megcsóválom a fejem majd kinyitom a bejárati ajtót. Egy kissé félek a szüleim reakciójától. Lehet nagyon mérgesek lesznek amiért nem jöttem haza. Valahogy nem érdekel. Liam jobban leköti a figyelmemet.
A cipőmet veszem le mikor megjelenik a konyha ajtóban anya és apa. Eléggé mérgesen méregetnek végig.
- Ilyenkor kell haza jönni? - von kérdőre anya én pedig lesütöm a szemeimet. - Én megértem, hogy Rebecánal voltál, de vasárnap délután van és egész hétvégén nem tanultál semmit.
És már megint a lecke. Senki nem veszi észre rajtam, hogy szerelmi bánatom van? Nem hiszem el, hogy nem látszik rajtam. Liamet akarom most!
- Itt van még az egész este és amúgy sincs holnapra semmi...
- Pont most akarod elrontani a jegyeidet mikor ennyit fejlődtél? - kérdezi apa. Magamban jót mosolygok. Igen még mindig azt hiszik, hogy délutánonként mikor későn jöttem haza a suliban tanultam. Jobb is, hogy nem tudják azt, hogy elzáráson voltam. - Mindjárt érettségizni fogsz...
- Nem kell rá emlékeztetni. Tudom mi a dolgom. - szólok gyorsan közbe és nincs más vágyam csak végre felmenni a szobámba és egyedül lenni.
Nem érdekel a suli. Nem érdekel a jövő. Engem csak Liam érdekel és az, hogy mit rontottam el amiért nem hívott el randizni. Pedig tuti, hogy nem úgy tekint rám mint egy diákra. Érzem, hogy nem. Annál sokkal többet érez irántam.
- Persze tudod mi a dolgod aztán kiderül, hogy bukásból állsz egy csomó tantárgyból mint az öcséd - mondja bosszúsan  anya és a konyha asztal felé bök ahol ott ül Ben egy csomó könyv között. Vele meg mi történt? Ben tanul! Ilyet se láttam még. - Első éves gimnazista és bukásra áll szinte mindenből.
- Szar ügy.
- Vigyázz a szádra! - mondja szúrósan apa.
Most mégis mit csinálja vele ha bukásra áll egy csomó tantárgyból? Sajnáljam vagy mi a szösz?
- De semmi probléma. Pénteken lebeszéltem azzal az új angol tanárral, Mr.Paynel , hogy minden nap korepetálja őt angolból - dicsekedik anya az én szemeim pedig kitágulnak.
Liam fogja korrepetálni Bent angolból? Ráadásul minden nap?
- Tessék? - kérdezem izgatottan. Talán túl izgatottan mivel a szüleim elég furán néznek rám.
- Carolin túl nagy kérés lenne ha te mennél Benjaminért minden nap Mr.Payne lakásához? Tudom rengeteg dolgod, van de tudod, hogy milyen az öcséd. Kijátszik minket és aztán nem megy el.
Na ezt már szeretem. Ezer örömmel elmegyek Mr.Payne lakásához minden nap az öcsémért.
- Még csak kérnetek sem kell - mondom nyálas hangnemben. - Ezer örömmel elmegyek érte.
- Hála az égnek. - ölel meg anya én pedig boldogan megyek fel a szobámba.
Talán nincs minden veszve. Úgy látszik kezelésbe kell vennem az életemet, de nagyon gyorsan...