20

Na szóval itt van az utolsó rész :D őszintén megmondva összes történetem közül ez az epilógus tetszik a legjobban. szóval most büszke vagyok magamra . szóval az van h most veszek ki egy kisebb 'szabadságot' és januárba újult erővel térek vissza :) 

20. Epilógus

Szüleim a szavukat betartották. Rendesen bekeményítettek és erre már akkor rájöttem mikor az ominózus eset után haza hoztak. Az apám soha nem ütött meg, de mikor ez az egész Liames dolog kiderült és beléptünk a házba, egy szép nagy pofonnal gazdagodtam amit szerintem még nyugdíjas koromban sem fogok elfelejteni. Talán megérdemeltem, talán nem.

Tudtommal a szerelem az nem bűn. Attól még, hogy szerelmes lettem a tanáromba az pontosan ugyan olyan mintha szerelmes lettem volna mondjuk apám főnökébe. Nincs ebben semmi rossz, szerintem. 

Hát a szüleim szerint ez botrányos viselkedés és még bele gondolni is szörnyű, hogy pont az Ő lányuk csinált ilyet. 

Oké én megértem, hogy így ez az egész egy kicsit abszurd, de felnőtt vagyok. Tizennyolc éves akinek már nem lehet csak úgy parancsolgatni.

Igen az én elméletem szerint nem parancsolgathatnak. Az Ő elméletük szerint, egészen addig azt kell csinálnom amit ők mondanak amíg náluk lakok.

Mintha elköltözhetnék. Hisz kulcsra zárják a szobám ajtaját nehogy véletlenül valahova tudjak menni. A telefonomat és a laptopomat elvették. Csak mikor éhes vagyok akkor hagyhatom el a szobámat. De amint ettem vissza kell mennem a szobámba.

Se az anyám, se az apám nem beszél velem és még Ben sem szólhat hozzám mivel pletykákat oszthat meg velem. Csak a magántanárral beszélgethetek naponta aki egy nyugdíjas vén banya és nagyon nincs témánk. Tudom, hogy direkt kerestek ilyen magántanárt. Nehogy véletlenül megint szerelembe essek.

Esküszöm rosszabb mint egy börtön. Azt hiszik, hogy örökre bezárhatnak?

Hát az biztos, hogy a tervük bevált ugyanis esélyem sincs Liam közelébe menni. Napok óta semmit nem tudok felőle. Azt is csak Bentől tudom, hogy nem tanít és kaptak egy új tanárt. 

Engem nem is a bezártság zavar hanem az, hogy elszakítottak Tőle. Cseszett szar érzés mikor nem láthatod azt a személyt akiért akár az életedet is képes lennél oda adni. Hát én Liamért akár mire képes lennék. 

És ha bele gondolok, hogy erről az egészről csakis Rebeca tehet hányhatnékom támad. A csendes és kedves Rebeca támadt legjobban hátba. Ki hitte volna róla el, hogy képes lesz beárulni a dirinek. Egyáltalán hogyan jött rá? Máig nem tudom.

Célba ért mivel sikeresen elűzött maga mellől. Én csak lefeküdtem a pasijával, de Keaton nem szakított vele. Viszont Ő elintézte, hogy soha többé ne találkozhassak Liammel.

Vajon Liam mit érezhet? Hiányozhatok neki? Vagy pedig beletörődött, hogy soha többé nem lehetünk együtt? Azt mondta, hogy szeret! Akkor már csak nem feledkezik meg rólam. 

Annyira elviselhetetlen a hiánya, hogy ebbe fogok megőrülni. 

Engem nem érdekel ha a családból senki nem beszél velem és bezárnak a szobámba, nekem csak Liamre van szükségem. 

Az érintésére, a mosolyára a csókjára...

Halk kopogásra leszek figyelmes és gyorsan letörlöm a kicsordult könnyeimet az arcomról. Nem akarom, hogy valaki meglássa azt, hogy sírok. Nem látszhatok gyengének mert akkor a szüleim csak örülnének. De annyira fáj Liam hiánya, hogy képtelen vagyok magamba tartani a fájdalmamat.

Erősebben kopognak én pedig bosszúsan ülök fel az ágyamon.

- Basszus minek kopogtok? Mintha nem tudnátok, hogy idebent vagyok - ordítok idegesen majd a szobám ajtajához sétálok és mérgesen nyitom ki. 

Komolyan mi szarnak kopognak? Azért, hogy még idegesebb legyek?

- Így kell fogadni életed szerelmét Caro? - Ó. Te. Jó. Ég. Liam áll az ajtómba teljes életnagyságban. Hirtelen mozdulni nem tudok, csak bámulok rá, és még csak nem is pislogok ugyanis attól félek, hogy mindjárt eltűnik mivel csak egy illúzió és megint én képzeltem ide. - Mi az már meg sem ölelsz? - tárja szét a kezét.

Megrázom magam és a mutatóujjammal megbököm a mellkasát, hogy meggyőződjek róla tényleg igazi-e. Határozottan igazi. Ez az a pillanat mikor nem lennék a helyében. 

Egy sikítás hagyja el a számat és a következő pillanatban a nyakába ugrok, de olyan hevesen, hogy elveszíti az egyensúlyát és nem tud megtartani így mind ketten a padlón kötünk ki. Ő van alul én pedig egész testemmel rajta és ott csókolom az arcát ahol csak tudom. Nem ellenkezik hagyja, hogy csinálja, de mikor megunja, hogy nem tud rendesen megcsókol, két tenyere közé fogja az arcom majd kissé felemeli a fejét a padlóról és lágyan csókol meg.

Mintha újjá születnék olyan érzés fog el miközben az ajkait falom. Minden percét kiélvezem ugyanis ki tudja, hogy meddig fog tartani ez a pillanat. 

Érzékien csókolom, de nem állom meg, hogy ne sírjam el magam. Ezt mikor észre veszi, kissé elhúzódik tőlem és hatalmas szemekkel mered rám. Nem látott még sírni.

- Liam...- suttogom és végig simítok az arcán és csak gyönyörködök a tökéletességében. 

Hetek óra nem láthattam, nem érinthettem meg. És most újra itt van és a karjai között tart. Tuti, hogy csak álmodok.

- Miért sírsz Caro? - kérdezi csendesen és letöröl egy kósza könnycseppet az arcomról. Lecsukom a szemem és úgy élvezem az érintését. - Ne sírj, nem illik neked - mosolyog aranyosan és a derekamra csúsztassa a kezeit miközben én az ölében ülök és úgy bújok a mellkasába.

Egyikünket sem zavarja, hogy a folyosó padlóján ülünk miközben Liam a falnak van támaszkodva. 

- Annyira hiányoztál - szipogom és kezeimet a nyaka köré kulcsolom. - Szinte minden percben csak rád gondoltam és arra, hogy mikor találkozhatunk. - ismét elsírom magam, Liam pedig erősebben szorít magához. Úgy mint aki soha nem akar elengedni.

- Jöttem én volna előbb is, csak féltem.

- Akkor most, hogy-hogy itt vagy? - húzódok el tőle egy kicsit és kérdő pillantást küldök felé.

Tényleg, hogy hogy itt van? És a szüleim nem szólnak semmit? Csak úgy beengedték? Az kizárt dolog. Amúgy is túl nagy a csend az egész lakásban. Lehet, hogy otthon sincsenek.

- Ben mondta, hogy ma mennek el a városban. Mikor pedig kiléptek az ajtón Zayn megzavarta őket és elterelte a figyelmüket így elfelejtették bezárni az ajtót - meséli boldogan Liam én pedig ismét megcsókolom.

Mikre nem képes értem. 

- Beszéltél Bennel? - kérdezem kikerekedett szemekkel.

- Szinte minden nap - von vállat. - Muszáj volt hallanom felőled valamit. Bele haltam volna ha nem tudok rólad semmit - mondja és a nyakamba fúrja a fejét miközben és a hátát simogatom. - Annyira sajnálom ezt az egészet.

- Inkább nekem kéne sajnálnom amiért megbíztam Rebecába - mondom és ismét undor keletkezik a gyomromba mikor Rebecára gondolok.

- Nem szabadott volna engednem, hogy az egész balhét magadra vállald. - csóválja a fejét miközben a hajammal játszik. 

- Ez így jó ahogy van - mondom kedvesen és megcirógatom az orrát mire Liam felkuncog. - Már csak a hiányodat kell megszoknom valahogy. - húzom el a számat szomorúan. 

Liam e mondat hallatán elhúzódik Tőlem és megfogja a kezem. Látszik rajta, hogy valamit mondani akar csak nem tudja hogyan.

- Igazából pont ezért jöttem, hogy ezt megbeszéljük - kezdi komoran én nekem pedig rossz előérzetem támad. Mi van akkor ha szakítani akar velem, mivel rájött arra, hogy túl fiatal vagyok hozzá? Ugye nem tenne ilyet? Hisz ide jött meg minden. - Én nem tudok nélküled élni és Te sem tudsz nélkülem. Viszont itt vannak a szüleid akik nem engedik, hogy együtt legyünk.

Mint egy béna amcsi filmben. Igen csak ez a szörnyű valóság. Ráadásul nekem nem is mostoha szüleim akiknek a pénzem kell. Nem nekik csak a család jó híre a lényeg. És az nagyon nem jó hír, hogy a lányuk az angol tanárával jár. Pedig már nem is tanárom. Szívás.

- Nem értelek - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül. Tényleg nem értem, hogy mire akar ezzel kilyukadni.

- Gyere el velem Írországba - nyögi ki végül mire az én szám a padlók koptassa. 

Na jó erre nagyon nem számítottam. Írországba Liammel? Persze tetszik az ötlet, de miért pont oda? 

- He? - igen Carolin ez egy értelmes kérdés. Liam elneveti magát és egy puszit nyom a számra majd izgatottan mesélésbe kezd.

- Az egyik egyetemista haverom Írországban él Mullingarban és ő is tanár. Múlt héten pedig volt meglátogatni én pedig elsírtam neki a bajomat. Remek ötlete támadt ami pontosan annyiból áll, hogy hozzá költözünk és taníthatok ott ahol Ő, Te pedig nyugodtan leérettségizhetsz. - meséli jókedvűen majd a következő pillanatban megint a padlón landolunk mert a nyakába ugrok.

Ez a legjobb ötlet amit valaha hallottam. Leérettségizhetek, Ő taníthat tovább és még együtt is maradhatunk. Kell ennél több?

- Mikor indulunk? - kérdezem vigyorogva miközben elválok az ajkaitól.

- Szóval benne vagy? Elköltözöl velem? - kérdezi csodálkozva, boldogan. Mosolyogva bólintok. - És mi lesz a szüleiddel? Nem érdekel, hogy nem fognak elengedni?

- Felnőtt vagyok és ez az én életem. Szeretlek téged és ezen nem tud senki változtatni - mondom egyszerűen.

- Én is szeretlek Caro. El sem tudod képzelni, hogy mennyire- mondja aranyosan majd ismét szenvedélyesen megcsókol.

Ki hitte volna, hogy egyszer pont az angol tanárom lesz az akibe fülig szerelmes leszek? Senki. Még magam sem. Azt hittem, hogy csak fellángolás az egész amit iránta érzek. De mint kiderült ez sokkal több annál. És tudjátok mit? Nem bántam meg mikor szeptemberben belé zúgtam. Sőt ha most kezdene el tanítani akkor is ugyan így csinálnék mindent.

19

Hellóóó...szóval az van, hogy holnap felkerül az utolsó rész. Én mondtam h húsz részes lesz :D részben azért van mert a következő hetekben semmi időm nem lesz írni. másrészt pedig azért mert ebből a töriből többet nem tudok kihozni :/

19. Tudják

Pontosan két hónap telt el azóta amióta Liammel összejöttünk. Írhatnám azt, hogy hivatalosan, de akkor az azt jelentené, hogy mindenki tud róla.
De a mi kapcsolatunkról összesen hárman tudunk. Pontosan én, Liam és Zayn. És, hogy miért pont Zayn? Nos elég hülyén jönne ki ha még Liam saját lakásában sem lehetnénk együtt nyugisan. Meg amúgy is Zayn állítása szerint már az első pillanattól fogva tudta, hogy közöttünk lesz valami. És milyen igaza volt.
Hisz tényleg az első pillantás óta izzott közöttünk a levegő. Csak egyikünk sem mertbe bevallani saját magának az érzéseit.
Hisz milyen dolog már az, hogy valaki bele szeret az angol tanárába és ez az érzés kölcsönös is. Eleinte tartottam ettől az egésztől mivel féltem, hogy időnap előtt lebukunk és akkor Liam mehet a dutyiba azért mert kikezdett egy kiskorúval.
Ettől azonban mostanra már nem kell tartunk ugyanis betöltöttem a tizennyolcat ami ezt jelenti, hogy felnőtt vagyok szóval nyugodtan járhatok idősebb pasival. Ez mind szép és jó, viszont még mindig itt van az iskola.
És itt senkit nem érdekel, hogy felnőtt vagyok. Tanár- diák kapcsolat nem lehet egészen addig amíg az adott diák le nem érettségizik. De ha mégis kiderül a viszony akkor a tanárt kirúgják, a diákot pedig egy városon belüli iskolába sem veszik be. Én pedig ezt nem engedhetem meg magamnak. Ha kicsapnak a szüleim kitagadnak otthonról és soha többet nem állnak szóba velem. Viszont ha választanom kéne Liam és a családom között az előbbit választanám.
Szemrebbenés nélkül tudok már nekik hazudni. És Őket soha nem érdekelte, hogy mi a jó nekem. Nekik csak a jövő a lényeg. Szeretem Liamet és ezen semmi nem tud változtatni.
Nem érdekel, hogy csak titokban lehetünk együtt. Szerencsére mindent megoldunk. Például mikor betöltöttem a tizennyolcat képes volt elvinni egy másik városba majd foglalt egy szobát, hogy együtt lehessünk. Életem legszebb éjszakája volt és most inkább nem részletezem mert még most is libabőrös lesz a hátam ha visszagondolok.
Viszont az utóbbi időben észre vettem, hogy sok diák eléggé furán néz rám. Ráadásul Rebeca sem beszél velem, valami oknál fogva. Őszintén megmondva senki nem érdekel. Boldog vagyok Liammel és nem érdekel, hogy a tanárom. A suliban úgy viselkedünk egymással mint ahogy a többi tanár a diákjával.
De azért ha a suliban együtt akarunk lenni én arra is találtam megoldást. Néha napján csak itt tudunk együtt lenni mivel nem tudok elszabadulni a szüleimtől. Tudom rizikós, de nincs mit tenni. Vállalni kell a kockázatot.

- Miss.Gilbert ezerszer elmondtam magának, hogy ne vegye fel ezt a szoknyáját mert nem bírok magammal - mondja Liam heves csókolózás közepette miközben két kezét levezeti a seggemre és egy ügyes mozdulattal felültet a mosdóra.
Igen a nem használt mosdó a legjobb hely az egész suliban. A legtöbb diák órán van és én most jelenleg rosszul vagyok és ezért muszáj volt kikéredzkednem matekról. Érdekes mivel Mr.Paynek pedig pont most van lyukas órája.
- Csakis ön miattam  vettem fel mivel tudom, hogy mennyire imádja - kuncogok fel és bele túrok a hajába miközben ő felmorog. Kezével a combomat simogassa és minél feljebb csúsztatja a szoknyámat.
Ha ez a mosdó beszélni tudna, hogy mennyiszer voltam már itt együtt Liammel.
- Igeeen? Képzelje a maga hibájából nem bírtam egész órán felállni mivel olyan merevedést kaptam - ujjával az egyik csipkével játszik ami a bugyimhoz tartozik.
- Most komolyan beszélgetni akarsz? - kérdezem és kissé eltolom magamtól. - Liam egész nap veled akart lenni Te meg itt húzod az agyam!
- Ne légy ilyen heves édesem. Akár mikor megkaphatsz amikor csak akarsz - harap bele az alsó ajkamba és lágyan szívni kezdi azt. Kissé felszisszenek, de mikor ezt szóvá tudnám tenni neki a nyakamat veszi célpontba. Lágy csókokkal borítja be azt miközben a számat apró sóhajok hagyják el. Kezem még mindig a hajában van, de a következő pillanatban kiveszem onnan és az ingéhez nyúlok majd elkezdem kigombolni gyorsan, a lábaimat pedig a dereka köré kulcsolom. Elhúzódik tőlem és ismét az ajkaimat támadja le, de kezei addigra a pólóm alatt járnak majd egy ügyes mozdulattal megszabadul tőle.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - kérdezi két csók között én pedig bele mosolygok a csókunkba.
- Említetted már - válaszolok, de egy percre sem válok el az ajkaitól.
Ujjait ismét megérzem a bugyimnál majd egy reccsenést hallok ami azt jeleni, hogy az anyag felmondta a szolgálatot. Liamnek több sem kell. Felmorog mikor megérzi a kezemet a nadrágjánál ahogy kicsatolom az övét és azon vagyok, hogy kigomboljam miközben Ő a melltartómmal szerencsétlenkedik.
De mikorra sikerülni neki az ajtó hirtelen kivágódik és mind ketten oda kapjuk a fejünket.
- Én megmondtam magának igazgató úr - hallom meg Rebeca hangját és a következő pillanatban a mosdóban megjelenik Rebeca az igazgatóval együtt.
 Az igazgató elfehéredik ahogy végig néz rajtunk. Oké eléggé fura pózban vagyunk. Én melltartóban a lában Liam kigombolt nadrágja körül csavarva miközben rajta sincs ing. A kezeim a nyaka körül az Ő feje pedig vészesen közel az én arcomhoz.
Azt hiszem lebuktunk. Ilyen nincs.
- Mi ez az egész? - kérdezi holtsápadtan Mr.Carter. Liam rögtön elhúzódik tőlem, de a derekamat nem engedi el. Ennyire kényelmetlenül még soha nem éreztem magam a bőrömben. Az igazgató előtt félmeztelenül Liammel. - Rebeca már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy figyeljek oda magukra, de nem hittem nekik. Abszurdumnak találtam, hogy az egyik alkalmazottam kikezdjen a tanítványával...
Rebeca tudta és beköpött az igazgatónak? Ugye most csak valaki szivat? Hisz elméletileg a legjobb barátok vagyunk. És a legjobb barátok nem szokják beárulni egymást.
- Igazgató úr én megmagyarázom...- kezdtem el mondani, de Mr.Carter csak felemelte a kezét.
- Eleget láttam Carolin. Az biztos, hogy többet ebbe az iskolába még csak be sem fogják tenni a lábukat és elintézem, hogy az egész országban ne alkalmazzák magukat.
- Ezt nem teheti! Carolin elmúlt már tizennyolc éves ami azt jelenti, hogy felnőtt - mondja hevesen Liam és ennyire idegesnek még soha nem láttam.
Tudom, hogy szeret tanítani és ha tehetné örök életében ezt csinálná. El tudom képzelni, hogy mit érezhet most. Hisz többet nem taníthat Angliában ami azt jelenti, hogy más munkát kell találni amit nem akar. Tönkre tettem az életét.
- Örüljön, hogy nem hívom ki magára a rendőröket most rögtön - szól közbe Mr.Carter Liam pedig még pislogni is elfelejt. - Most pedig mind kettőjüket várom az irodámba - teszi még hozzá majd sarkon fordul és kimegy.
 De Rebeca még mindig az ajtóban áll diadalittas mosollyal az arcán. Ez az Ő műve. Küldök felé egy gyilkos pillantást, de aztán eszembe jut Liam. Idegesen kapkodja magára az ingét és csatolja be az övét, majd el akar menni. Igen úgy, hogy még csak rám sem néz. Talán megbánta?
Most rajtam a sor, hogy elkapja a kezét és vissza húzzam. Nem ellenkezik. Megáll előttem és a szemembe néz.
- Megbántad? - kérdezem csendesen és fel vagyok készülve a legrosszabb válaszra.
- Most hülyéskedsz? Életem legszebb időszaka volt amit veled töltöttem. Engem nem érdekel, hogy a tanítványom vagy. Csak történetesen szeretem a munkámat és ez most egy kicsit szarul esett, hogy többé nem taníthatok - néz a szemem közé miközben megsimogassa az arcom és egy puszit nyom a homlokomra végül pedig kisiet a mosdóból.
Oké most megnyugodtam. Szeret és nem bánta meg ami azt jelenti, hogy nem fog szakítani velem. Engem nem érdekel ha kicsapnak. Legfeljebb elköltözök más országba és majd ott leérettségizek.
A felsőm után nyúlok és magamra veszem majd a táskámat a vállamra teszem és úgy indulok meg az ajtó felé, de előtte még megállok Rebeca előtt.
- Miért? - kérdezem egyszerűen.
- Mert utállak - sziszegi a fogai között. - Elvetted Tőlem Keatont!
Elvettem tőle? Tényleg mikor? Legalább rendes, hogy a szemembe mondja azt, hogy utál. Rendes tőle, hogy nem hazudik.
- Én nem vettem el tőled!
- Nem? Hát képzeld miattad szakított Velem mivel a Te társaságodat jobban élvezte az ágyban mint az enyémet - ordítja az arcomba.
Lehet nem ez a legalkalmasabb pillanat, de elnevetem magam. Szóval megtudta, hogy egyszer dugtam a pasijával.
- Képzeld el, hogy nem is ágyban csináltuk hanem ebben a mosdóban - veregetem meg a vállat vigyorogva. Legalább ha tudná az egész történetet. Soha nem bújnék ágyba Keatonnal.
- Nem érdekelsz. Örökre befejeztem veled - csóválja a fejét és kirohan a helységből.
Talán most sajnálnom kéne, hogy elveszítettem a legjobb barátnőmet. Na, igen de én nem tartottam Őt a legjobb barátomnak. Már akkor elveszítettem Őt mikor a nyáron szakítottam Daniellel.
Egy sóhaj hagyja el a számat és elindulok az igazgató irodája felé. Nem tudom, hogy hány perc telhetett el, vagy, hogy ki szól nekik, de mikor belépek Mr.Carter irodájába a szüleimmel találom szembe magam.
Az igazgató asztala előtti székeken ülnek, Liam pedig az ablak előtt. De mikor belépek mindenki rám emeli a tekintetét. Zavartan elmosolyodok és Liam mellé lépkedek, azonban ezt mikor apám meglássa rögtön feláll és kicsit sem kedvesen elkapja a kezem majd lenyom a székre amin eddig Ő ült és mellém áll. Á szóval nem akarnak Liamhez engedni.
- Tudtam én, hogy túl elnézőek voltunk veled - csóválja a fejét mérgesen apa és közbe akarok szólni, de hirtelen Liamhez fordul. - Magát pedig még egyszer meg ne lássam a közelébe mert lecsukatom kiskorúak bántalmazásáért. - az én pasimmal senki nem beszélhet így.
Elegem van már, hogy mindig meg akartam felelni a szüleimnek, de soha nem voltam nekik elég jó. Most nem fogom hagyni magam megfélemlíteni.
- Képzeld el, hogy nem az Ő hibája volt - vágok közbe keményen. Liam szeme elkerekedik.
- Ezt meg, hogy érted Carolin? - kérdezi kedvesen Mr.Carter. Szeretem Liamet és nem akarom azt, hogy miattam menjen tönkre az élete. Szeret tanítani. Engem pedig a suli nem érdekel. - Az állítod, hogy Te voltál ennek a kapcsolatnak a kezdeményezője?
- Igen. - bólintok komolyan. Az anyám a szája elé kapja a kezét és szörnyülködve a fejét csóválja. - Mindig is az idősebb fiúkra buktam. Aztán szeptemberben megjelent a suliban Mr.Payne. Az első órán tudtam, hogy kell nekem...
- Caro...- jön közelebb Liam és csúnyán néz rám, de én nem foglalkozok vele.
- Direkt zavartam az órát, hogy elzárásra küldjön és lehessek vele kettesben. Így akartam a közelébe férkőzni, de egészen idáig semmi nem történt kettőnk között. Ma pedig elegem lett és behúztam a mosdóba és letámadtam. Tudtam, hogy nem lenne képes nekem ellenállni.
Tudom hazudok, de nekem megér ennyit.
- Ha ez mind igaz...vagyis Mr.Payne csak egy áldozat volt akkor kisasszony most nagyon nagy bajban vagy- mondja Mr.Carter. - Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy eltanácsolunk az iskolába Mr.Payneval együtt.
- Ez mit is jelent pontosan? - kérdezi csendesen Liam.
- Azt, hogy ide többet nem teszitek be a lábatokat viszont más iskolába nyugodtan - forgassa meg a szemeit Mr.Carter.
Tudtam, hogy Mr.Carternek a szíve vajból van. És szerintem azt is tudja, hogy kamuztam csak nem akarja, hogy rossz legyen nekünk. És akkor mi van ha Liam nem taníthat itt? Londonban vannak ennél ezerszer jobb sulik is.
- Köszönjük - mondom mosolyogva és megérzem anyám ujjait a csuklómon. Kicsit sem kedvesen felhúz a székről majd elindul velem az ajtó felé. De aztán megáll.
- Nézd meg utoljára a szerelmedet mert többé még csak a szobádból sem fogsz kilépni. - mondja erélyesen, de én nem igazán értem.
- Ezt nem értem. - csóválom a fejem és lopva Liamre pillanatok aki szomorúan figyel.
- Úgy, hogy magántanárt veszünk fel hozzád és nem hagyhatod el a házat - ordítja apa a szemembe én pedig kis híján elájulok. - Még egyszer nem hozol szégyent a család nevére...
Ennyi volt. Bezárnak a szobámba és soha többé nem láthatom Liamet....

18

Sziasztoooooooook. Itt a friss rész :D felét gépről írtam a másik felét pedig telóról szóval ha hiba van benne ezer bocs...ráadásul negyed órámba telt míg fel tudtam tenni mivel olyan gyenge a wifi ( a szomszéd wifi hálózatának köszönjétek, és sok komit kérek mivel lefagyott a seggem míg feltöltötte ezt a részt...igen a teraszon álltam negyed órát egy szál pólóban  xD) 

18. Együtt

A telefonom hangos zenélésbe kezdett valahol az asztalomon, mire én riadtan kaptam fel a fejemet és megint sikeresen a szőnyegen landoltam.
Ezt nem hiszem el ideje lenne leszoknom arról, hogy elalszok az asztalomon. Pedig most nem is tanultam és délután van. Tényleg beteges, hogy ennyit alszok. Tehetek én róla, hogy lefáraszt az iskola?
Feltápászkodok a szőnyegről majd a telefonom után nyúlok és kissé kómásan szólok bele. De anya nem enged szóhoz jutni.
- Remélem nem feledkeztél el Benjaminról - kezdi mire én hirtelen elfehéredek.
Basszus Ben! Az öcsém már hetek óta jár korrepetálásra Liamhez és szinte mindig nekem kellett érte mennem. Őszintén mondom imádom ezt a munkát. Hisz ki ne szeretne becsöngetni az angol tanárához majd percekig szemezni álmai pasijával.
Hát én pontosan ezt csinálom. Eddig volt olyan pechem, hogy Ben pontosan mindig akkor végzett mikor én megérkeztem érte, így sajnos semmire nem jutottam Liammel. Csak annyira, hogy megkérdezte, hogy vagyok meg mosolygott. Persze mindezt magázva tette, de Ben így is elég furán nézett ránk.
Ha engem kérdeztek szerintem sejt valamit mivel mindig azt kérdezi, hogy mi olyan érdekes az angol tanáron, hogy hosszú percekig bámulok rá. Soha nem válaszolok neki erre a kérdésére.
Még csak az kéne, hogy véletlenül valamire rájöjjön. Tuti, hogy első dolga az lenne, hogy futna anyáékhoz.
Mondjuk én beelégszem ezzel a kis szemezéssel is. Suliban még ennyit sem engedhetünk meg magunknak, ugyanis mindig van körülöttünk valaki. Órák közben pedig annyi beleéléssel magyaráz, hogy nincs ideje rám.
És még csak elzárásra sem tud küldeni, mivel semmi rosszat nem csinálok. Csak azért pedig nem küldhet el elzárásra mert kettesben akar lenni velem. Túl feltűnő lenne ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.
Így be kell érnünk ezekkel a pár perces szemezgetéssel a lakása ajtajában.
Pedig tudom, hogy szívesen közeledne felém. Látom a szemeiben. Csak történetesen nem tud közeledni. Igazságtalanság.
- Dehogy feledkeztem - mondom gyorsan majd mint egy idegbeteg elkezdek átvetkőzni valami normális ruhába. De mikor a nadrágomat veszem magamra kinézek az ablakon és elszörnyedek. Úgy szakad az eső mintha dézsából öntenék.
Ugye most nem akarják azt, hogy ilyen időben gyalogoljak el a város közepébe? Megszoktam már az angliai időjárást és tapasztalatból tudom, hogy az eső nem fog egyhamar elállni. Volt úgy, hogy reggel sütött a Nap és mikor a sulihoz értem totál átáztam mivel annyira elkezdett szakadni az eső félúton.
- Elindultál már? - kérdezi. Persze arra várhat, hogy ilyen időben elinduljak. Nincs kedvem bőrig ázni aztán hetekre megbetegedni. Nem bírnám ki ha hetekig nem láthatnám Liamet.
- Ő..ő...ő - igen ez egy értelmes válasz.
 Most mit kéne mondanom? Ben tíz perc múlva végez én pedig még mindig a szobámban álldogálok bugyiban. Pedig köztudott dolog, hogy Liam lakása innen gyalog bő fél óra. És még ugye szakad az eső is.
- Szóval nem. Jobb is mivel most beszéltem apáddal és üzeni, hogy nyugodtan vidd el az autót és akkor nem fogsz elázni - mondja én pedig nagy hálálkodás közepette leteszem a telefont.
Hah mégsem olyan szörnyetegek a szüleim. Igazából nem gyakran adják oda a családi autót mivel szerintük még mindig nagyon felelőtlen vagyok. Maximum pontra írtam meg a tesztet és nálam fegyelmezettebben senki nem vezet a városban. Több mint egy éve van jogsim, mégis az egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor vezethettem magam. Apa soha nem engedi meg. Így csak akkor vezethetek mikor vagy Ő vagy anya ül mellettem. Szívás.
Viszont most vezethetem magam. Vigyorogva húzom fel a cipőimet és húzom fejemre a kapucnim csak azért nehogy elázzak míg a garázshoz érek.
Boldogan ülök bele az ezüst Volvo-ba és kapcsolom be a rádiót majd indulok meg Benért. Kegyetlenül szakad az eső így eléggé lassan tudok csak haladni. Amúgy sem szeretek hajtani.
A tíz perces útból végül negyed óra lesz mikor megérkezek ahhoz a háztömbhöz ahol Liam lakik. Le akarok parkolni, de nincs egy szabad hely sem.
Ilyen nincs. Remélem valaki csak szívat. Ne már, hogy nincs egy kibaszott parkolóhely ekkora úton. És nincs. És ami a legszörnyűbb, hogy két utcával arrébb láttam egy szabad helyet. Persze, hogy vissza kell oda mennem.
Az eső pedig még erősebben szakad. Éppen, hogy csak kiszállok az autóból máris bőrig ázok. Csodás. Mondtam már, hogy utálom a szüleimet, Bent és a londoni lakosokat? Egyszer jövök ide autóval és akkor sincs parkolóhely. Valaki össze esküdött ellenem. Legalább az eső ne esne már.
Megkönnyebbülten nyitom ki a lépcsőház ajtaját és már egy csepp száraz sincs bennem. És most így menjek Liamhez. Csodás.
Duzzogva lépkedek fel a lépcsőn és mindent elátkozok. De legfőbb a szüleimet és Bent. Miért nekem kell olyan hülye öcsémnek lennie, hogy korrepetálásra kelljen járni.
Liam lakása ajtajához érve megnyomom a csengőt és miközben várom megint megcsörren a mobilom. Persze, hogy apa az. Nem veszem fel ugyanis az autó felől érdeklődne csak.
Az ajtó kinyílik majd megjelenik előttem Liam. Első dolga az, hogy tátott szájjal végig mér majd megereszt egy aranyos mosolyt felém. Most valahogy nem foglalkozok vele mivel agyon vagyok fagyva.
- Ne szólj semmit! - mondom bunkón és lehúzom a fejemről a kapucnit. A hajam olyan mintha most mostam volna meg. Nincs más vágyam csak megmelegedni. - Hol van Ben? - kérdezem és tekintetemmel az öcsémet keresem, de annak hűlt helye.
- Elment - válaszolja Liam mire én kis híján infarktust kapok.
- Mi az, hogy elment? - kérdezem és kezdek kifordulni önmagamból. - Eláztam,  fázok és Te azt mondod, hogy az öcsém elment nélkülem? - hangom bezengi az egész folyosót, de nem érdekel.
Kinyírom Bent! Elment én pedig miatta fagyok halálra. Valakinek bűnhődnie kell.
- Még óra előtt megkért, hogy nem-e tudnám elengedni előbb mivel randija lesz egy lánnyal. Péntek van gondoltam nincs abban semmi rossz ha egyszer előbb elmegy. Azt mondta, hogy felhív téged...
- Képzeld el, hogy nem hívott fel - csattanok fel és tüsszentek egyet. Remek. - Ilyen időbe képes volt elmenni gyalog?
- Nem gyalog ment hanem Zayn vitte el - meséli jókedvűen. Jó, hogy ennyire jól szórakozik.
- Csodás - mondom dideregve és ismét tüsszentek egyet ezért úgy döntök, hogy ideje lelépnem.
De éppen, hogy csak megfordulok Liam elkapja a karom és vissza húz.
- Remélem azt Te sem gondoltad komolyan, hogy elengedlek ilyen állapotban - csóválja meg a fejét majd behúz a lakásába.
Nincs más választásom követnem kell. Az ebédlőbe vezet és lenyom a kanapéra. - Keresek neked valami száraz ruhát, hogy tudj megmelegedni. - mondja és azzal el is tűnik a szobájában.
A televíziójában épp valami értelmetlen film megy. És legalább most van időm egy kicsit jobban körül néznem. Ahhoz képest, hogy csak fiúk laknak itt szép rend van. Ráadásul az egyik polcon képek vannak amiken legtöbben Zaynel vannak. Szerintem neki Zayn nem csak a barátja hanem olyan számára mintha a testvére lenne.
Ismét tüsszentek egyet Liam pedig pont akkor jön ki a kezében egy kupac ruhával.
- Liam miattam nem kell aggódnod. Jól megvagyok én így is - mondom ellenkezve, de Ő a kezembe nyomja majd felhúz a kanapéról és a hátamnál fogva benyom a fürdőszobába. Az ajtót rám csukja én pedig egy sóhajtás közben kezdek el levetkőzni majd veszem a kezembe a ruhákat amiket adott.
Rögtön rájövök, hogy a saját ruháit adta. Így pár perccel később egy Batmanes fekete pólóban virítok ami egészen a seggemig leért mivel olyan nagy, és egy szürke mackónadrágban amitől kétszer akkorának tűnik a fenekem. Viszont száraz vagyok és sokkal jobban érzem magam.
Vigyorogva megyek ki a fürdőszobából majd állok meg a televízió előtt ugyanis Liam pont azt nézi. De mikor meglát egy hangos nevetés tör fel belőle. Tudom, hogy röhejesen festek, de ez van.
- Cukin festesz a ruháimban - mondja vigyorogva majd a karom után nyúl és lehúz maga mellé a kanapéra. De annyira közel, hogy a combja hozzá ér az én lábamhoz.
- Tisztázzuk, hogy nincs akkora fenekem mint ebben a nadrágodban - mondom miközben a szürke mackónadrágjára mutatok.
- Tudom - mondja. - Gondoltam én, hogy jobb ötlet lett volna ha az egyik alsónadrágomat adom oda rövidnadrág gyanánt. - csóválja meg a fejét én pedig megütöm a vállát.
- Bolond - csóválom meg a fejem. - Amúgy meg sem dicsérsz, hogy milyen jó a magaviseletem mostanában? - húzom fel a szemöldökömet csalódottan.
- Én ennek nem örülök mivel így nem küldhetlek elzárásra - mondja lebiggyesztett ajkakkal. - Pedig annyira élveztem a közelséged.
- Tényleg jó buli volt - válaszolom vigyorogva. - Ráadásul azok a pillanatok mikor halálra cikiztél. - emlékezek vissza.
Így vissza gondolva már akkor is élveztem. Jó eleinte nem, de a végére már igen.
- A legelső órán tudtam, hogy Te más vagy mint a többi diák - néz bele mélyen a szemembe mire én elpirulok. Megfogja a kezem és elkezdi simogatni azt. Libabőrös leszek az érintésétől. - Nagyszájú voltál és ez tetszett.
- Hát Te sem voltál semmi ahogy ültél és magyaráztál a szexi mély hangoddal - mondom vigyorogva.
- Szóval szexi a hangom? - kérdezi incselkedve mire én bólintok. - Caro tudom, hogy ez így durván hangzik, de szerintem közöttünk nem csak tanár-diák kapcsolat van.
- Ezt meg, hogy érted? - húzódok el tőle kíváncsian.
Én tudom, hogy mi nem csak tanár- diák vagyunk. Nem ez annál sokkal több.
- Én nem tudok úgy rád nézni mint egy diákra akit tanítok.  Te számomra egy lány vagy akivel akár az életemet is el tudnám képzelni - suttogja halkan.
Ó te jó ég. Most szerelmet vallott nekem? Könyörgöm Istenem mond, hogy igen.
- Soha nem néztem úgy rád mint egy tanárra- csóválom meg a fejem mosolyogva.
Liam arca felderül majd feje minél jobban közelíteni kezd felém. Tényleg már csak pár centi választ el az ajkaitól pont mint az álmomban. De ez most nem álom, hanem a puszta valóság ami megtörténik. Meg fog csókolni.
Érzem a leheletét és már lecsukom a szemeimet úgy várom, hogy végre megtörténjen. Szinte már hozzá ér a szám az ajkaihoz mikor megint megcsörren a telefonom.
Liam gyorsan elhúzódik és az ég felé emeli a pillantást miközben én a telefonomért nyúlok és felveszem.
Apa az és leordítja a fejem, hogy azonnal menjek haza. Egy kissé beijedek és elindulok a kijárat felé miközben Liam csalódottan ül a kanapén úgy ahogy eddig volt.
Félúton megtorpanok és egy mozdulattal kiejtem a kezemből a telefont és megfordulok. Na ne már, hogy a szüleim mondják meg nekem, hogy mit csináljak.
Megcsóválom a fejem és vissza rohanok a kanapéhoz majd egyenesen Liam ölébe vetem magam és kezeimet a nyaka köré kulcsolom végül pedig megcsókolom.
Először nem csókol vissza mivel annyira meglepődik a cselekedetemtől, de mikor rájön arra, hogy eszemben sincs elmenni bele mosolyog a csókunkba és a derekamnál fogva húz még jobban magához miközben én még mindig az ölében ülök.
Hosszú percekig faljuk egymás ajkait végül levegőhiány miatt távolodunk el egymástól, de akkor sem engedem el és Ő sem engem.
- Szeretlek - mondom vigyorogva és a homlokának döntöm a homlokom.
- Én jobban - mondja mosolyogva és ismét megcsókol.
Szóval szeret. Sejtettem. Sőt tudtam. Túl könnyen kiismerhető.

17

Hellóóóóóóóóóóó. Az esetleges hibákért bocsi mivel gyorsan írtam :/ De nem szeretlek titeket cserben hagyni szóval .... :D És azt sem tudom h mutat e képet mivel telóról vagyok...ha nem mutat írjátok meg..

17. Óra után

- Hova tűntél szombat éjjel? - kérdezi hétfőn reggel Rebeca mikor találkozunk a suliban a szekrényeknél.
Kis híján bele fordulok a szekrényembe mikor ez a kérdés elhagyja a száját.
Az igazat nem mondhatom meg mert ki tudja, hogy hogyan reagálna rá. Meg aztán amúgy sem bízom benne nagyon. Szóval nem akarom, hogy megtudja azt, hogy Mr.Paynel voltam egész éjjel sőt még vasárnap reggel is.
Vajon, hogy reagálna rá ha megmondanám neki, hogy szerelmes vagyok az angol tanáromba? Szerintem kiakadna és rögtön futna Keatonhoz a nagy hírrel aki elterjesztené az összes osztálytársának, bele értve az öcsémet is aki rögtön futna anyáékhoz, hogy mi történt. Ami szívás lenne mert akkor a szüleim nem engednék meg, hogy én járjak az öcsémért mikor végez a korrepetáláson.
Azt pedig nem engedhetem meg, hisz így legalább van egy okom, hogy Liam közelében legyek. Habár így is elég sok ötletem van ezzel kapcsolatban.
Ha ő nem veszi észre a két szemével, hogy mi történik körülötte akkor majd én a tudtára adom, hogy hogyan is érzek iránta. Szerelmes vagyok belé napról napra jobban. És akibe én egyszer belé szeretek azt meg is kapom. Tudom szörnyen hangzik, de ez van. Ha Miranda megengedheti magának ezt a stílust akkor én is.
Mellesleg arra még nem gondoltam, hogy a hétvége után hogyan kéne vele viselkednem. Vagy, hogy Ő hogy fog velem viselkedni. Szerintem nem úgy mint eddig. Ráadásul még magáznom is tök nehéz lesz.
- Parancsolsz? - húzom fel a szemöldökömet kérdően.
Legjobb lesz ha tetetem a hülyét addig amíg tudom. Rebeca amúgy is nagyon naiv szóval könnyen be lehet vele vetetni akár mit.
Meg amúgy is, ne Ő pattogjon már nekem. Ő volt az aki lelépett Keatonnal és még csak nem is érdekelte, hogy mi van velem. És az Ő ötletük volt az, hogy menjünk egy olyan klubba ahol nekünk semmi keresnivalónk nem lett volna. Szóval Rebeca hibája, hogy ide fajult a dolog Liammel kapcsolatban.
De ez engem egy cseppet sem zavar. Sőt hálás vagyok neki amiért ennyire össze tudtam melegedni Liammel.
- Kerestünk Keatonnal, de neked hűlt helyed volt - magyarázza bosszúsan.
- Ti voltatok azok aki csak úgy leléptek egy szólás nélkül - mondom bunkón és mérgesen bevágom a szekrényem ajtaját. Na nehogy kérdőre vonjon már engem.  - Vagy azt hitted, hogy unatkozni fogok?
- Tudom, hogy jól szórakoztál - motyogja az orra alatt mire engem még a víz is lever.
Ugye nem látott meg Liammel? Könyörgöm most segítsen rajtam valaki. Nem tudhatja meg azt, hogy hogyan érzek a tanárom iránt.
Basszus mert nekem pont az angol tanáromba kellett belé zúgnom. A világon annyi helyes pasi él akiknek megtetszhetnék és akik velem egykorúak lennének meg a többi szokásos dolog. De nem. Én szerelmes leszek egy idősebb férfiba aki ráadásul az angol tanárom. Engem az Égiek nem szeretnek.
- Tudtommal senki nem tiltotta meg - vonom meg a vállam és bele lapozok az egyik füzetembe.
Igazából nem is figyelek arra amit olvasok. Rebeca néha annyira fel tud idegesíteni.
Semmi köze az életemhez! Ő volt az aki elárult. Vagy azt hitte, hogy megbocsájtottam már neki, vagy elfelejtettem? Soha nem fogom elfelejteni.
- Én nem azt mondtam - vágja rá gyorsan. - Danielt lepattintottad majd elvonultál egy másik sráccal akinek rettentően élvezted a társaságát. - meséli és egy vigyort villan.
Na jó most temessen el engem valaki. Meglátott Liammel. Egyáltalán mit láthatott? Szívás mivel fogalmam sincs, hogy mit csináltam a klubban. Liam semmi lényegeset nem mondott. Csak annyit, hogy egész éjjel mellettem volt és nem engedte, hogy hülyét csináljak magamból. Pont ezért vitt fel magához.
- Miért mit csináltam? - kérdezem óvatosan. Jobb ha felkészülök a legrosszabbra.
- Csókolgattad az arcát meg ölelgetted miközben Ő a derekadnál fogva kivezetett a klubból és többet nem láttalak - meséli egyszerűen.
Csókolgattam és ölelgettem? Ó te jó ég. Ezt a cikit. Lehet ezért nem merte elmondani, hogy mit csináltam. De miért fogta a derekamat? Lehet, hogy csókolóztunk? Á azt mondta, hogy nem használt ki. És én hiszek neki.
Bassza meg, hogy nem emlékszek semmire sem. Többet soha nem iszom le magam ennyire.
- Tényleg? - kérdezem zavartan.
- Ki volt az a srác Carol? - vonja fel a szemöldökét kérdően Rebeca.
- Senki - mondom gyorsan miközben a füzetemet próbálom vissza nyomni a táskámba, de annyira ideges vagyok, hogy véletlenül kifordítom a táskám összes tartalmát a földre. Rögtön lehajolok és Rebeca is velem egyi dőben. Ami a kezem ügyébe kerül vissza nyomom a táskámba.
- Mit keres nálad a Timberlake albumod amit Tőlem kaptál? - kérdezi értetlenül miközben a dobozt nézegeti.
Mintha hideg zuhannyal öntenének le olyan érzés kap el. Neki ezt nem kellett volna meglátni.
Igen a nagy ötletem az volt, hogy ma bekopogok Liamhez, hogy láthassam azzal az ürüggyel, hogy kölcsön adom neki az albumomat. Nekem már úgysem kell mivel megvan. Viszont neki nincs meg. És így legalább láthatnám és megint beszélgethetnénk. Sőt talál randira is hívna.
És ezt a tervemet meg is fogom valósítani. Engem nem érdekel az, hogy Rebecától kaptam. Akkor kaptam tőle mikor még a legjobb barátnőmnek tartottam. Most már nem az.
- Mindig nálam van - hazudom szemrebbenés nélkül. - Mivel annyira imádom! - teszem még hozzá a hatás kedvéért.
Rebeca arca megenyhül majd a következő pillanatban a nyakamba borul a meghatottságtól. Fúj.
- Te vagy a legeslegjobb barátnőm - mondja elérzékenyülten én pedig válaszadás képen megveregetem a vállát. És gyorsan lelépek.
A nap további részében semmi érdekes nem történik. Viszont mikor becsengetnek az angol órára kissé megremegek.
Liam szokás szerint időben megérkezik. Mosolyogva köszön az osztálynak, de nem kerüli el a figyelmemet, hogy rajtam a szokásosnál többet elidőzik. Fura hirtelen megint ez a komoly arckifejezése. A hétvégén olyan volt mint egy egyetemista srác. Most meg megint ingben feszít ami illik neki, de így olyan férfias.
Az órán anyagot veszünk, de én valahogy nem figyelek. Azt várom, hogy végre csengessenek ki. És mikor ez megtörténik a szívem kihagy egy ütemet. Direkt lassúra fogom a tempót, ugyanis azt akarom, hogy mindenki menjen ki a teremből. Különös mód Liam is a tanári asztalnál ül és nem sieti el a dolgokat.
Az utolsó diák kimegy az ajtó becsukódik én pedig pont akkor állok meg a tanári asztal mellett.
- Jó napot Mr.Payne. - köszörülöm meg a torkom és egy ezer wattos mosolyt villantok felé.
Rögtön felkapja a fejét és fülig elvirul majd feláll és az asztalnak támaszkodik.
- Miben segíthetek Miss.Gilbert? - kérdezi incselkedve és végig simít a kezemen. Kis híján elugrok az érintésétől, de nem teszem.
- Hallom magam fogja korrepetálni az öcsémet angolból - mondom mosolyogva.
- Az anyja eléggé erőszakos természet szóval nem volt más választásom. Mellesleg pont olyan zöld szemekkel rendelkezik mint Te Caro...
- Hé a suliban vagyunk. Megbeszéltük, hogy nem...
- Nem érdekel Caro! - csóválja a fejét hevesen miközben aranyosan pislog rám.
Beszélt az anyámmal. Hát ez szörnyű. Amúgy igaza van, anyámtól örököltem a zöld szemeimet. Mások szerint gyönyörű, szerintem ronda. Utálom a szemem színét.
- Igazad van úgysincs itt senki sem - vonok vállát. Aztán eszembe jut az album. Elkezdek a táskámba keresgélni majd mikor megtalálom vigyorogva veszem elő és nyújtom felé. - Mellesleg ezt neked hoztam - érdeklődve veszi el tőlem a szemei pedig egyszerre csillannak fel. Annyira aranyos.
- Hát ez szuper ! - mondja boldogan és a következő pillanatban magához húz és szorosan megölel.
Fejemet a nyakába fúrom miközben beszívom jellegzetes illatát. Annyira bódító hatása van, ráadásul a karja olyan erősek és védelmezőek. - De nem fogadhatom el tőled - távolodik el tőlem egy kicsit.
- Ugyan már miért nem? Hisz szereted...
- Pont úgy ahogy Te is - mondja hevesen. Szóval emlékszik rá.
- Nekem van még egy.  Neked viszont nincs. És nem állok le vitatkozni veled. Az album a tiéd és kész. - zárom le a témát gyorsan mosolyogva.
- Akkor legalább azt engedd meg, hogy megháláljam - kezdi el mondani, de pont abban a pillanatban szólal meg az a hibás csengő. Liam rögtön elengedi a derekam majd csalódottan a szemem közé néz.
Ilyen nincs. Pedig kinyögte volna már, hogy randizni akar vinni. - Ezt még megbeszéljük. - kacsint rám és gyorsan vissza siet az asztalához pont akkor mikor nyitódik a terem ajtaja.
Bólintok egyet és kimegy a teremből. Lesz folytatása szóval nem reménytelen ez az egész...

16

Hellóóó. Hát ez a rész ilyen érdekes lett, de csak azért mivel sietve írtam ugyanis holnap utazok Svédországban a nagymamámhoz. Hah nekem már téli szünet van xD viccet félre téve..holnap lehet nem lesz friss rész mert fogalmam sincs, hogy mikor érkezünk meg és még wifit is kell szereznem, de majd megoldom valahogy. szóval ne lepődjetek meg ha a napokban eltűnök :) de nem sok esélyt látok rá...

16. Otthon

- Nem vihetsz haza. - csóválom a fejem hevesen majd gyengéden kihúzom a kezem a karjai közül.
A szívem szakad meg mikor kiskutyaszemekkel pillant rám. Amúgy is aranyos szemei vannak, de mikor így néz rám egyszerűen képtelen vagyok neki ellent mondani.
Pedig most muszáj lesz. Nem is értem, hogy hogyan kérhet olyat, hogy vigyen haza. Kicsit sem lenne feltűnő a szüleimnek, hogy egy pasi hozott haza vasárnap késő délután. Rögtön leesne nekik, hogy kamuztam és, hogy Rebeca közelében sem volt. Ha így ki tudtuk őket játszani akkor nehogy már egy ilyen kis dolog miatt menjen tönkre az egész.
Igen szeretném ha haza vinni mivel akkor az úton még több mindent tudnánk megbeszélni. Talán még randira is hívna amire én rögtön igent mondanék. Igaza volt, ha ügyesen csinálnák senki nem jönne rá, hogy van valami közöttünk.
De most akkor sem engedhetem meg, hogy haza vigyen. A szüleim jóban vannak a tanáraimmal és szerintem már Liamről is hallottak és mindent tudnak róla. Kicsit sem lenne félreérthető ha hirtelen megjelenne a házuk előtt miközben a kislányuk száll ki az autójából. Hatalmas botrányt csapnának az tuti biztos. - Liam a tanárom vagy! Szerinted mit gondolnának ha meglátnák, hogy a Te autódból szállok ki? - mondom keményen.
- Most komolyan végig akarsz sétálni a fél városon gyalog? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
Őszintén megmondva fogalmam sincs, hogy hol van a lakása. Bocsi tegnap éjjel holt részeg voltam szóval akár hova felhozhatott.
Ha órák hosszat gyalogolnom kell hát akkor gyalogolni fogok. Inkább mint, hogy a szüleim rájönnek az igazságra. Vajon mit csinálnának ha megtudnák, hogy az angol tanárom ágyában töltöttem az éjszakát aki elég feltűnően flörtöl velem és akibe én totál szerelmes vagyok? Szerintem infarktust kapnának.
- Inkább mint, hogy kitörjön a harmadik világháború. - húzom el a számat Liam pedig felnevet.
Aranyos ahogy mosolyog. Sőt az én beszédemen nevet. Ez annyira jó érzésé.
- És ha azt mondom, hogy kiteszlek pár utcával arrébb? - kérdezi meg végül és megint rám néz azokkal a szemekkel.
Mondtam én, hogy képtelen vagyok ellenállni. Annyira szépen tud nézni, hogy lehetetlen nem a kedvében járni. Ez nem igazság.
- Úgysem engedné el gyalog igaz? - kérdezem.
- Eltaláltad - kacsint rám majd ismét megfogja a kezem és kihúz a lakásból. De mielőtt elmegyek még gyorsan beordítok Zaynek aki vissza ordítva köszön, de még hozzá teszi, hogy alig várja, hogy ismét találkozhasson velem.
Liam az autójához vezet majd úri ember módjára kinyitja az ajtót, végül pedig bepattan a volán mögé és elindulunk haza fele. Én navigálom, hogy merre kell mennie szóval nem nagyon tudunk beszélgetni ráadásul az út is rövid.
Bő tíz perc után pedig megáll az általam kijelölt helyen. Csend következik és fogalmam sincs, hogy mit is kéne mondanom. És szerintem Ő sem nagyon tudja.
- Hát akkor köszönöm, hogy apáskodtál feletettem tegnap éjjel - mondom mosolyogva Ő pedig felnevet.
Ha tehetném soha nem szállnék ki az autójából. Miért nem akar megszöktetni vagy valami? Tök jó buli lenne elmenni csak ketten valahová ahol együtt lehetnénk.
- Szívesen máskor is. - válaszolja jókedvűen.
Na remélem azért máskor nem lesz ilyen. Vagyis ilyen lehet csak ne legyek részeg. Nem bírom a másnaposságot. Viszont Liam ágya tök kényelmes.
- Majd holnap angol órán találkozunk Mr.Payne - mondom és kinyitom az ajtót.
- Még mindig nem a suliban vagyunk Caro. Szóval csak simán Liam. - szól után egy kissé bosszúsan.
- Kiszálltam az autójából és akár ki megláthat ami azt jelenti, hogy már az angol tanárom - csukom be magam után az autó ajtaját majd elindulok haza fele.
Őszintén egy kissé csalódott vagyok. Azt hittem, hogy majd csinál valamit vagy valami. De nem csinált. Az utcán pedig nem fogom tegezni mikor egy csomó diák lakik erre fele. Még csak az kellene, hogy valaki meghallja azt, hogy Liamnek szólítom.
Megcsóválom a fejem majd kinyitom a bejárati ajtót. Egy kissé félek a szüleim reakciójától. Lehet nagyon mérgesek lesznek amiért nem jöttem haza. Valahogy nem érdekel. Liam jobban leköti a figyelmemet.
A cipőmet veszem le mikor megjelenik a konyha ajtóban anya és apa. Eléggé mérgesen méregetnek végig.
- Ilyenkor kell haza jönni? - von kérdőre anya én pedig lesütöm a szemeimet. - Én megértem, hogy Rebecánal voltál, de vasárnap délután van és egész hétvégén nem tanultál semmit.
És már megint a lecke. Senki nem veszi észre rajtam, hogy szerelmi bánatom van? Nem hiszem el, hogy nem látszik rajtam. Liamet akarom most!
- Itt van még az egész este és amúgy sincs holnapra semmi...
- Pont most akarod elrontani a jegyeidet mikor ennyit fejlődtél? - kérdezi apa. Magamban jót mosolygok. Igen még mindig azt hiszik, hogy délutánonként mikor későn jöttem haza a suliban tanultam. Jobb is, hogy nem tudják azt, hogy elzáráson voltam. - Mindjárt érettségizni fogsz...
- Nem kell rá emlékeztetni. Tudom mi a dolgom. - szólok gyorsan közbe és nincs más vágyam csak végre felmenni a szobámba és egyedül lenni.
Nem érdekel a suli. Nem érdekel a jövő. Engem csak Liam érdekel és az, hogy mit rontottam el amiért nem hívott el randizni. Pedig tuti, hogy nem úgy tekint rám mint egy diákra. Érzem, hogy nem. Annál sokkal többet érez irántam.
- Persze tudod mi a dolgod aztán kiderül, hogy bukásból állsz egy csomó tantárgyból mint az öcséd - mondja bosszúsan  anya és a konyha asztal felé bök ahol ott ül Ben egy csomó könyv között. Vele meg mi történt? Ben tanul! Ilyet se láttam még. - Első éves gimnazista és bukásra áll szinte mindenből.
- Szar ügy.
- Vigyázz a szádra! - mondja szúrósan apa.
Most mégis mit csinálja vele ha bukásra áll egy csomó tantárgyból? Sajnáljam vagy mi a szösz?
- De semmi probléma. Pénteken lebeszéltem azzal az új angol tanárral, Mr.Paynel , hogy minden nap korepetálja őt angolból - dicsekedik anya az én szemeim pedig kitágulnak.
Liam fogja korrepetálni Bent angolból? Ráadásul minden nap?
- Tessék? - kérdezem izgatottan. Talán túl izgatottan mivel a szüleim elég furán néznek rám.
- Carolin túl nagy kérés lenne ha te mennél Benjaminért minden nap Mr.Payne lakásához? Tudom rengeteg dolgod, van de tudod, hogy milyen az öcséd. Kijátszik minket és aztán nem megy el.
Na ezt már szeretem. Ezer örömmel elmegyek Mr.Payne lakásához minden nap az öcsémért.
- Még csak kérnetek sem kell - mondom nyálas hangnemben. - Ezer örömmel elmegyek érte.
- Hála az égnek. - ölel meg anya én pedig boldogan megyek fel a szobámba.
Talán nincs minden veszve. Úgy látszik kezelésbe kell vennem az életemet, de nagyon gyorsan...